Magát a regényt 1986-ban adták ki, az abból készült (sokak véleménye által klasszikus jelleggel bíró) film pedig 1990-ben látott napvilágot. Majd jött a hír, hogy 2017-ben visszatér a vászonra Pennywise!

Spoilermentes kritika következik!
 

Elsősorban kezdjük is az alapkoncepcióval. Vegyünk egy kisvárost (New England – Derry), ahol a gyerekeket félelemben tartja egy 27 évente visszatérő gyilkos bohóc, név szerint Pennywise. Szabadidejében gyerekeket rabol el vagy éppen elevenen falja fel őket, miközben a még életben lévőket folyamatos rettegésben tartja: a saját félelmeiket eleveníti meg előttük. Derry-ben is megtalálhatóak a gyerekek közötti klikkek, akik pedig a történet középpontjában állnak, azok csak a „Vesztesek” névre hallgatnak. A történet előrehaladtával nem csak a „Vesztesek” héttagú csapatának a régmúlt vagy a jelenben is meglévő lelki traumáit ismerhetjük meg, de a félelmeik is testet öltenek – hála Pennywisenak. Így láthatunk leprás, férgektől és különböző betegségektől szenvedő embert, aki Eddie, a csapat hipochonderének félelme, vagy éppen Bill halott kistestvérét, Georgie-t. Szegény Georgie Pennywise első áldozata, akit megcsonkít egy hatalmas harapással majd a mélybe húzza őt. Ahogy a „Vesztesek” szépen sorban átélik a saját félelmüket, úgy rájönnek, hogy mindegyikőjük látja a bohócot és nem csak képzelődnek. A fő mozgatórugója a cselekmény kibontakozásának Bill, aki nem akarja hagyni, hogy még több gyerek váljon Pennywise áldozatává – akár közülük.
 

Amit nem láttam még a vásznon ilyen formában az a film első pár percében megtörténő Georgie halála, akit megcsonkít majd magával ragad a gyilkos bohóc. Amellett, hogy számos tabut, mint valami ajtót dönget a film (többek között a pedofíliát, családon belüli erőszakot) – nem csak kizárólagosan erre fektet hangsúlyt, hanem maga a folyamatos nyomasztó félelem is ott lapul a bőrünk alatt. Igaz, hogy a besorolás szerint a horror műfajába tartozik, én viszont éreztem rajta egy kis pszicho beütést is, amit a Pennywise karakter megformálója, Bill Skarsgård tudott elérni. Annak érdekében, hogy Bill kialakítsa a gyilkos bohóc mozgását, artistákkal és gumiemberekkel gyakorolt. A fő célja az volt, hogy az 1990-as verzióban szereplő Pennywise karakterének megformálójával, Tim Curry-vel ne hasonlítsák össze – ugyanis szerinte nem érne fel hozzá.
 

A gyerekek félelmei egy kis időre a mi félelmeinkké is váltak, a reakcióik teljes mértékben elhitették a nézővel, hogy a valóságot látják. Ez a rendező, Andrés Muschietti érdeme, aki Bill-t nem engedte találkozni a gyerekszínészekkel, csak a sminkesek és a kellések láthatták. Azért, hogy minél sokkolóbb és félelmetesebb legyen a gyerekszínészek számára. Az első közös forgatásnál előre figyelmeztette Muschietti a gyerekeket, hogy nagyon félelmetes jelenet lesz, ám ezt ők nem nagyon hitték el. Ám amikor meglátták Bill-t a sminkben, nagyon megijedtek, a jelenet felvétele után páran el is sírták magukat közülük, így vigasztalni kellett őket.
 

Míg a „Vesztesek” egy idő után áttérnek „sima” rettegésről halálfélelemre, úgy a film során az is kiderül, hogy a felnőttek a gyerekeket terrorizáló bohócból és annak tetteiből semmit sem tapasztalnak – csak annyit, hogy jé, már megint eltűnt egy gyerek. Egyúttal morbid hatást kelt, hogy különösebb módon a gyerekek eltűnése nem hoz lázba senkit, kiraknak pár „ELTŰNT!” felirattal ellátott plakátot szerte a városban, de más említésre méltó a gyerekek megtalálásának érdekében nem történik.
 

Stephen King horrorja hivatalosan is lenyomott minden eddigi rekordot Amerikában, még Az ördögűzőnél is többen nézték meg. Nem csak a legjobb nyitóhétvégét tudhatja magáénak, de a második legsikeresebb korhatáros, 18 év felettieknek ajánlott film a Deadpool után. Stephen King horrorja eddig 404,3 millió dollárt (~104,5 milliárd forintot) hozott a házhoz, míg az 1973-as Az ördögűző 441,3 millió dollárt (~114 milliárd forintot) termelt anno. Így nincs messze a cél, hogy ezt a rekordot is megdöntse a gyilkos bohóc.

 

A film mindösszesen 35 millió dollárból (~9 milliárd forint) készült, így elmondható, hogy óriási üzletnek bizonyult. Abszolút korrekt az idei „Az” adaptáció, amondó vagyok, hogy bőven megérte a mozijegy árát. Aki szereti a félelmet és a nyomasztást a vásznon, illetve elege van már a klisés horrorfilmekből, annak előszeretettel ajánlom Pennywise-t!