[ 2018.05.04 ]

Szegeden egyetemistának lenni meghatározó élmény, mégis – mint ahogy mindennek – ennek is lehetnek hátulütői. Számos fiatal küszködik problémákkal. Vannak, akik önmaguk oldanák meg ezeket. Néhányan félnek, vagy úgy érzik képtelenek tenni ellene. A többiek pedig szakmai segítséget kérnek. A Kiút Alapítvány koordinátorával, Urbán-Szabó Gáborral beszélgettem a szenvedélybetegségekről.
 

Önök hogyan látják, mennyire komoly probléma a fiatalok körében ma a kábítószer-használat?
Egyre nagyobb probléma, mert ez a szer az, ami azonnal kifejti a hatását. A legtöbb függő típusú személy türelmetlen és nem képes várni arra, hogy ez a fajta szorongás elmúljon természetes úton. A kábítószer egy olyan anyag, amivel rögtön el tudja érni ezt, szóval a mai fiatalokban nagyon megvan az igény erre. Az azonnaliság, a türelmetlenség, hogy rögtön szabadulni akarnak az őket kínzó negatív érzésektől. Leginkább ezért szokták használni, meghát egyre olcsóbbak azok a szerek, amelyek nem feltétlen tiszták – tehát a szintetikus szerek – és ezekhez nagyon könnyen hozzájutnak. Elérhető és olcsó.

Tehát itt Szegeden is számtalan helyen lehet őket beszerezni.  Milyen velejáró betegségekkel járhat a fogyasztásuk?
Többféle betegséget is okozhat. Fizikai tünetekhez, de pszichés problémákhoz is vezethet, akár az elvonása is. Teljes beszámíthatatlanság, paranoia. Ilyen és hasonló tünetek előjöhetnek, mint más neurológiai betegségeknél.

A legtöbb esetben önállóan, vagy külső segítséggel jutnak el Önökhöz?
Változó. Többször fordul elő, hogy önmaguktól keresnek fel bennünket, mert már érzik, hogy túl nagy a használt mennyiség a normálishoz képest, vagy már előjönnek a használatból adódó következmények, úgynevezett mélypontok. Ha az iskolákban, egyetemen már féléveket kell csúszniuk, vagy jön a kirúgás, mert nem sikerült egy tárgyból sokadjára sem vizsgázni. Ilyenkor már valamiféle változás elindul náluk. Általában ilyenkor szoktak minket megkeresni, amikor már passziváltatniuk kell magukat, mert nem tudják a tanulmányaikat folytatni. Ekkor megpróbálják ezt ők valahogy megoldani, próbálkoznak segítségkéréssel, vagy kórházi kezelésen vannak, mert le szeretnének állni. A kórházban is szokták még javasolni nekik, hogy ide is jöjjenek el. Ami ritkább, hogy a család presszionálná őket, hogy vegyenek részt ilyen konzultációkon. Szóval önerőből próbálják először, saját maguktól.

Milyen arányban kérnek segítséget az egyetemisták különböző szenvedélybetegségek miatt?
Azt tudnám mondani, hogy elenyésző, nagyon kevesen – pont azért, mert az még egy fiatal réteg, relatív kevés ideje használnak olyan szereket, amelyeknek már lennének súlyosabb következményei.

Mire van szüksége egy rászorulónak ahhoz, hogy gyógyultnak lehessen nyilvánítani?
Mi a Minnesota-modellel dolgozunk. Ez annyit jelent, hogy betegségként deklaráljuk az egészet, ez által is lehet biztosítani azt, hogy az absztinencia megmaradjon. A szermentességnek a záradéka az, hogy azt mondom beteg vagyok, nem tudok meggyógyulni belőle. A tapasztalat is ezt mutatja, hogy ha valaki függővé vált és abbahagyja a használatot, majd akár évek vagy évtizedekkel később ismét használ – ugyanonnan folytatja, ahol abbahagyta. Nem kezdődik elölről az a folyamat, mint annak idején, hogy egy kevés is elég. Szóval gyógyultnak nevezni nem szoktuk őket, inkább felépülésben lévőnek vagy tünetmentesnek. Ez jelzi nekik azt is, hogy ezzel napi szinten kell, hogy foglalkozzanak.

Tehát akkor lényegében sosincs megoldva a probléma, folyamatosan kivizsgálást igényel és megfigyelés alatt kell tartani önmagunkat is.
Így van. Egyrészt ez egy folyamatos önvizsgálat, másrészt kell hozzá egy külső segítség, ami kvázi egy tükröt tart nekik. Amiben mi itt próbálunk segíteni, az egy személyiségváltoztatás és gondolkodásváltoztatás, egy pótlólagos személyiségfejlesztés. Mi azt tartjuk, hogy ha valaki elkezd valamilyen szert használni, – és szer alatt értek most minden egyebet, tehát a kaparós sorsjegytől elkezdve – az függő módjára elkezdi csinálni, onnantól kezdve a személyiségfejlődése megáll azon a szinten, mert nincs rászorulva arra, hogy próbáljon adekvát megoldásokat találni az őt érő problémákra. Épp ezért azonnali megoldásért elkezd használni valamit, úgy látja, hogy ez neki jó és ez megy tovább.

Ha abbahagyja az egyik szer használatát – akár alkohol, akár drog – utána nem szoktak kialakulni náluk olyan kényszerek, hogy elkezdjenek másfajta szereket használni?
Ez abban az esetben szokott előjönni, amikor valaki csak valamilyen külső segítség nélkül és egyéb konzultációk hiányában csak úgy abbahagyja mondjuk a kábítószerhasználatot. Akkor náluk elindul, hogy az alkoholt kezdik ugyanolyan függő módjára használni, mint előtte a kábítószert. Ezt nevezzük szerváltásnak. Hogy ez ne történjen meg és ne váltsa az egyik függőségét egy másikra, ehhez kell az, hogy ő változzon gondolkodásban és viselkedésben. Ez a fajta változás már eredményezi azt, hogy nincs szüksége arra, hogy használjon valamit, hiszen képes lesz boldogulni az őt érő helyzetekkel, érzésekkel.

A segítséget kérők hány százaléka szokott ilyen szinten „meggyógyulni” vagy legalábbis huzamosabb ideig abbahagyni a szerhasználatot?
Akik hozzánk kerülnek, azoknak kb 50%-át tudom mondani. Ha azt mondom siker, akkor egy féléves absztinenciát értek alatta, ami azt jelenti, hogy fél évig nem használ semmit sem. Jár hozzánk folyamatosan, akár egyéni, akár csoportos konzultációkra. Fontos a csoportos konzultáció is, hogy érezze, hogy egyrészt nincs egyedül, meg egy másik önfeltárása segíti azt, hogy ő is bátrabban merjen mesélni. Szoktuk is nekik mondani, hogy szájon keresztül betegedtünk meg, szájon keresztül is gyógyulunk. Tehát merjék ezeket kimondani, mert eddig pont az ellenkezőjét csinálták. Magukba fojtják, nem foglalkoznak vele, csak rögtön szabaduljanak meg ezektől a gondolatoktól.

Hogyan találkoznak általában a fiatalok a kábítószerrel, alkohollal és egyéb szenvedélybetegségekkel?
Sajnos egyre inkább a hétköznapok során. Régebben még mondjuk a hétvégi bulik alkalmára szorult az, hogy használnak valamit. Mára a mindennapok része lett, hogy akkor valamit szívnak, vagy isznak. Ez teljesen beépül a mindennapjaikba. Úton-útfélen bárhol találkozhatnak vele. Akár otthonról is elhozzák, vagy valaki terjeszti az iskolában. Ez nagyon is elérhetővé vált, ott van előttük, nem kell már annyit menni ezekért a szerekért, mint régebben.

Akkor ez egy kialakult társadalmi probléma.
Így van. Fontos lenne megjegyezni, hogy egy értékválság az, ami a mai világban zajlik. Nincsenek meg azok a szilárd értékek, illetve felcserélődtek. Teljesen más ma már, mint ami régebben volt és ez hozza magával ezt a hedonista életmódot.

Az elmondásaik alapján mi az, amit a szenvedélybetegek leginkább megbántak?
Leginkább a jellemhibáikat szokták felsorolni, nem egy-egy tett talán, hanem az élethez és a más emberekhez való viszonyulásuk, a lustaság, a hazugságok, a becsapás és a kihasználás. Az, hogy elfordulnak másoktól, a makacsság, hogy nem engednek senkit magukhoz, csak azt csinálják, amit jónak látnak. Ahogy az emberi kapcsolataikat elrontották.

Honnan ered a probléma felismerése?
Minden függőségnek az alapja ugyanaz. Mindenki maga dönti el, hogy problémát okoz-e számára a szer. Ilyenkor szokott az történni, hogy a család azt mondja, hogy „Fiam ne igyál már annyit” de a gyerek nem érzi úgy, másokon azt látja, hogy a szülők, a haverok, mindenki iszik. Ő is ugyanannyit iszik, mint a többi ember, de a többnek ezzel nincs baja, meg a saját fogyasztásaival sem. Ő mégis azt érzi, hogy neki ez már problémát okoz és lehet, hogy akkor ő alkoholista. Ezt mindenki saját maga dönti el, tehát nem kell effektíve ehhez egy külső visszacsatolás. Ha okoz problémát az életében az adott szer használata, akkor van segítség arra is.

Ha úgy érzitek segítségre lenne szükségetek, keressétek fel bátran a Kiút Alapítványt Szegeden, a Becsei utca 3. szám alatt, vagy a 0662/458-448 telefonszámon.

Balogh Gergő