Cimkék ![]() |
Szakadék | [ 2015.04.15. ] |
Ami elszakított minket: az egy Híd,
mégis egy életen át fogom érezni e kínt. Ő leugrott én utána buktam. Egy érzés fogott el, már tudtam. Ha elveszítem, talán túl nem élem, rettegés fogott el, szörnyű félelem. Gyermekként együtt rúgtuk a bőrt, ketten építettünk föl egy kört. Mindig mellettem állt, fogta kezem, atyai gondoskodással ápolta sebem. Később csak ritkán láttam, elhanyagoltam, majd megbántam. Hiányát mással pótoltam, rájöttem, ezt nem tudtam. A sors szele újra mellé vetett, reméltem korunk nem elfeledett. Apró örömök, melyeket otthagyott nekem, sokszor miatta vert még a szívem. Mert ott volt nekem, én erősebb lettem. Mindig kitartott velem. Most rajtam az idő, esik a záporeső, sárban csúszik a cipő. Kezem kinyújtom, őt még megtartom! El nem eresztem, szorosan fogom! Köztünk a vékony horizonton. Az előbb még büszkén pöfögött mellettem, most meg már a víz hajtja el mögöttem. Ő lezuhant, én tovább mentem... |
|
<< vissza |
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |