HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Innen-onnan
"Ezt mindig a véletlen hozza "
[ 2015.04.21. ]
 Szujó Zoltánnal, az MTVA sportfőszerkesztőjével beszélgettünk karrierjéről.

Miért választottad a televíziós szakmát?

Nyolc éves lehettem, amikor egy vállalati kiránduláson vettünk részt a szüleimmel, nagyszüleimmel Budapesten és a Szabadság téren sétáltunk, amikor még ott volt a Magyar Televízió székháza. Megláttam Knézy Jenőt kedvenc sportriporteremet felmenni a televízió székházának lépcsőjén és akkor valami „becsípődött” állítólag nálam, mert akkor már elkezdtem hangoztatni, hogy híres ember és sportriporter szeretnék lenni. Annyira érdekelt mindig is a sport magam is próbálkoztam vele aztán kijózanító pofon ként jött, amikor rájöttem, hogy nem vagyok annyira tehetséges a kosárlabdában, mint Michael Jordan, de még egy Dávid Kornél szintet se ütöttem meg, hogy jó lenne a sport közelében maradni és akkor már nagyon tudatosan készültem erre a szerepre. Főiskolásként húsz évesen egyszer csak bekopogtam a Csaba Televízió és a Csaba Rádió ajtaján és azt mondtam, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Elég tudatosan készültem erre úgy, hogy bennem kérdés nem is volt ezzel kapcsolatban.

Milyen volt a legszebb legemlékezetesebb pillanat eddigi pályafutásodban?

Nagyon sok volt. Azért 2004-ben, amikor a mindmáig egyetlen Magyar Forma1-es pilóta megszerezte azt az egy pontot Baumgartner Zsoltról van szó ugye Indianapolisban, amely futam nem összekeverendő azzal, amikor mindössze hat autó állt ott a rajtrácson, mert az egy évvel később volt, a Mischelin botrány miatt. Az a nyolcadik hely az egy sporttörténeti pillanat volt annak az ünneplésnek a részese lenni gyakorlatilag ennyi év után elmondhatom, hogy sokkal több képet rögzítettünk, mint amennyit a nézők abból valaha is láttak, de annyi pezsgő volt, hogy még a kameránk is beázott ezért gyakorlatilag ezek a képek megsemmisültek vagy nem voltak leadhatóak. Amikor az ember ott van egy olimpián Londonban például és Usain Bolt vagy Mohamed ”Mo” Farah hatvan, hetven vagy nyolcvanezer ember előtt futja az aktuális távot azok hátborzongató pillanatok és ebből hála istennek sok volt. Vagy akár azt is mondhatnám, hogy amikor először találkoztam gyermekkorom kedvenc pilótájával Forma1-es versenyzőjével Alain Prostal és elmeséltem neki, hogy tizenhárom évesen a Hungaroringen ott voltam abban a kanyarban ahol kiesett és körülbelül két méterre állt tőlem ezek azért nagy pillanatok. Ezek fontosak, hogy az ember egyrészt soha ne felejtse el, hogy azért honnan indult meg miből jött, és hogyha ezeket úgy tudatosan megpróbálja, megélni magában azok azért jobban elmélyítik ezeket az emlékeket. Ezeket órákig tudnám sorolni, mert tényleg sok van hála istennek.

Milyen lépéseken át jutottál a főszerkesztői posztra? Milyen főbb lépéseken át?

Ezt mindig a véletlen hozza szerintem eleve ebben a szakmában nagyon sok szerencse is kell az embernek. Jó, ha van egy rátermettsége, jó, ha bízik saját magában, de nem bízza el magát, jó, ha hisz egy kicsit a saját képességeiben. Én 2000-ben a Sidney Olimpiát, azt a Telesport gyakornokaként csinálhattam végig huszonhárom évesen Békéscsabáról elkerülve és akkor csodálkoztam rá a nagy televízióra hát akkor még Knézy Jenővel, Hajdú B Istvánnal és Vitray Tamással lehetett együtt dolgozni, akiktől azért rengeteg mindent meg tudott tanulni az ember. 2000 után a Sidney Olimpia után megkerestek az akkor még egészen friss RTL Klub-tól akkor tán három éves volt a két nagy kereskedelmi televízió, hogy lenne-e kedvem átmenni és mivel akkor már látszódott, hogy a Magyar Televízió elveszíti a monopol helyzetét a sportközvetítések terén én úgy gondoltam, hogy se kutyám se macskám próbáljuk meg. Ezután jött a Forma 1, ami megtalált engem az RTL-ben és tíz évig foglalkoztam vele és annak köszönhetem jelentős részben azt, aki ma vagyok. Azért ezt nem szabad elfelejteni, hogy engem az épített föl az RTL meg a Forma 1 elsősorban, kicsit talán a profi boksz, de inkább a Forma 1. Amikor az RTL már nem vásárolta meg a második öt éves periódus után harmadszor is a közvetítési jogokat és kiderült, hogy ezek a Magyar Televízióhoz visszakerülnek tulajdonképpen, hiszen korábban is az RTL előtt is a MTV-n voltak a Forma 1-es futamok. Akkor megkerestek innen, hogy lenne-e kedvem átjönni. Ezt egy nagyon pozitív és jó visszajelzésnek éltem meg a szakma részéről és ide kerültem ebbe a házba vissza tulajdonképpen tizenegy két év után. Nem olyan rég viszont jött egy kérdés, hogy meg tudnám-e azt csinálni kicsit nagyobba, amit a Forma 1 es produkcióval megcsináltunk, hogy tudniillik az utolsó másodpercig végiggondolt teljesen tudatosan megtervezett és elképesztő szenvedéllyel összerakott produkcióról van szó, hogy ezt bele tudnám e vinni a sportosztály egészébe és én azt gondoltam, hogy az ember harminchét évesen nem mondhatja, hogy nem, úgyhogy most ezen dolgozom.

 

Milyen jó tanácsokkal tudod ellátni a mai pályakezdőket?

Legyenek „alázatosak” és tanuljanak nyelveket ez nagyon fontos. Ebben a szakmában ez elengedhetetlen és olvassanak sokat. Az a helyzet, hogy elkezdtek elfogyni a szavaink pedig hát nekünk a munkánk alapvető része, hogy ezekből a téglákból épületeket emeljünk a szavakból, és ha nincs elég szó, nem tudjuk kifejezni magunkat akkor az, komoly problémákhoz vezethet nyilván úgy, hogy nem feltétlen jut, el az ember a mikrofon mögé vagy ott szembesül a rideg valósággal, hogy nem feltétlen tudja magát jól kifejezni. Egyébként nekem meggyőződésem, hogy a világ problémáinak kilencvennyolc százaléka nem kezelhető, hanem megelőzhető lenne megfelelő kommunikációval ez tehát nagyon fontos. Illetve ne siettessék ezt a dolgot én kényelmesen el tudtam végezni egy tanítóképzőt egy edző képzést a TF-en (Testnevelési Főiskolán) és huszonkét-három évesen bőven elég volt ezt elkezdeni. Pontosan azért, hogy az ember éljen meg helyzeteket az életében szerezzen élettapasztalatot és foglalkozzon egy kicsit mással, mert az rengeteget segít, hogy tudatosan sokszor felül vagy kívül tudsz emelkedni problémákon, helyzeteken és akkor jön is egyből a megoldás. Szakbarbárrá nem szabad válni és ebben ez a veszély, ha valaki nagyon korán belekerül akkor azért mással nem is nagyon tud foglalkozni és ez hosszabbtávon inkább hátrány, mint előny.  

Szudár Csaba
Fotó: internet


<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS