HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Innen-onnan
Egyetem 30 fölött
[ 2015.04.29 ]
Mindenki emlékszik azokra az időkre, amikor óvoda vagy iskola után hazaérve már illatozott otthon az ebéd. Nekünk jóformán csak le kellett huppannunk az étkezőasztal mellé és belapátolni a fazék tartalmát. „Azok a gondtalan gyermekévek!” – utólag mindenki visszasírja.

Egyetemi tanulmányaink alatt még sokan élvezhetjük ezeket a pillanatokat, sőt mi több, nem kell háztartást vezetnünk, nem kell ellátnunk szülői teendőinket. DE mi van azokkal, akik család mellett, 2-3 gyerekkel a hátuk mögött választják az egyetemet? Kénytelenek háztartást vezetni, helytállni a munkában, egyengetni a családjuk életét. Bátorság és rendkívül nagy kihívás – ezek a szavak jutnak csak az eszembe. Mikó Zsoltné – Szabina – 30 évesen kezdte az egyetemet. Jelenleg matematika BSC képzésen tanul. Az ő gondolatait olvashatjátok az egyetemről, a családról, rávilágít arra, hogy 30 fölött sem nehéz az élet, csak össze kell hangolni a teendőket.

Munka, család – normál esetben is egész embert kívánnak, mégis mi ösztönzött abban, hogy az egyetem padjait válaszd?
Sajnos gyerekként nem gondoltam arra, hogy mi lesz majd velem felnőttként. Egy szakmunkásképző iskolában vendéglátó-ipari eladó szakmát szereztem. Majd egy pár év után adódott a lehetőség, hogy felnőttként is elvégezhetem a gimnáziumot, s mivel a férjem nem igazán tolerálta, hogy pincérnő vagyok, ezért nem is volt kérdés, hogy beiratkozom. Felnőttként teljesen máshogy álltam a tanuláshoz, nagyon jó eredményekkel végeztem el a tanulmányaimat, matematikából kitűnő voltam. A gimnázium igazgatónője kérdezte meg tőlem, hogy nem szeretnék-e esetleg tanár lenni, mert nagyon kevés a matematika tanár országosan, és ők alkalmaznának is, ha elvégzem az egyetemet. Soha nem is gondoltam előtte arra, hogy egyetemre járjak, nem gondoltam olyan „okosnak” magam. Úgy döntöttem, hogy a sors kezére bízom magam, így jelentkeztem az SZTE matematika BSC ösztöndíjas, levelező szakára, és hát itt vagyok.”

Hogyan oldod meg, hogy a vizsgákra maximálisan fel tudj készülni? Van esetleg segítséged vagy különböző trükkökhöz kell folyamodnod, hogy lekösd a gyerekeid figyelmét?
Nem egyszerű feladat! Sajnos a férjem csak heti egy-két napot tölt itthon, így nem tud segíteni. A kisebbik gyermekem még csak 6 éves, így őt az köti le leginkább, hogy anya mit tanul, ezért vizsgaidőszakban nagyrészt éjjel tanulok. Nagyon kimerítő, de nincs más választásom.

Nem érzed néha úgy, hogy nehéz fába vágtad a fejszéd?
De igen! Minden vizsgaidőszakban!


Ha néha egy kis kikapcsolódásra vágysz, mert összecsapnak a fejed fölött a hullámok, akkor téged mi kapcsol ki?
El szoktunk járni a gyerekekkel biciklizni, fagyizni, az mindig nagyon jól esik, vagy ha nincs sok időm, csak mondjuk egy fél óra, akkor vagy a kertben rendezkedek kicsit, vagy kártyázom a számítógépen.

A diákokkal, szaktársaiddal milyen a kapcsolatod? Nem szoktak furcsán reagálni, amikor kiderül, hogy egy anyukával beszélgetnek?
Sajnos a levelezősök közt nem túl nagy az összetartás, azonban így is lettek új barátaim. Egy ismert közösségi oldalon van egy SZTE-s matematika csoport, ahol a nappali tagozatos diákok is tagok, és ott sok segítséget kaptam már tőlük. A nappalisok persze meglepődnek, hogy család mellett végzem a tanulmányaimat, azonban a levelezősök nagy része szintén ebben a cipőben jár.

Tanáraid elnézik, ha esetleg családi vészhelyzet miatt nem tudsz eleget tenni a követelményeknek?
Nem. Sokszor hangsúlyozzák, hogy nem tekintenek ránk másképp, mint nappalis társainkra. Amivel nagyrészt egyet is értek.

Az egyetemnek szerinted kellene egy kicsit tekintettel lenni a család mellett tanuló emberekre? Milyen könnyítés segítené nagyban az életedet?
Szerintem, mivel nagyon kevés az óraszám, ezért jó lenne, ha több érthető, magyarázó digitális tananyagot kapnánk, mert matematika szakon nem elég, ha kapunk egy ajánlott könyvcímet, azokból sok esetben nem lehet elsajátítani a tananyagot (ha el lehetne, akkor nem lenne értelme a kurzusoknak).

Melyik a nehezebb, helytállni otthon vagy teljesíteni az iskolai teendőket?
Mivel én úgy gondolom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire a legjobban szeretné, ezért úgy érzem, hogy otthon maximálisan helyt tudok állni, nekem a családom az első, ezért az iskola nagyon nehéz.

Mi a célod az egyetemmel? Szeretnél majd a megszerzett diplomáddal elhelyezkedni?
Ha elvégeztem az alapszakot, akkor szeretnék továbbtanulni mesterszakon, bár jelen állás szerint nem biztos, hogy lesz rá lehetőségem. Ennek oka pedig az, hogy jövő szeptemberben indítják utoljára a bolognai rendszerű mesterképzést, viszont nem vagyok benne biztos, hogy tavasszal le tudok diplomázni.

Levelezős hallgatóként nagy követelményeket állítanak fel veletek szemben? Mi az, ami motivál, hogy soha ne add fel?

Ugyanazok a követelmények, mint nappali tagozaton, viszont sokkal kevesebb órát kapunk, és a tanulásra fordítható időnk is sokkal kevesebb, ezért is olyan nehéz.
Mi a motivációm? A célom, hogy tanár lehessek. És természetesen a gyerekeim és férjem, akik mindig végigszurkolják a vizsgaidőszakot.

Szeretnéd, hogy a gyerekeidből is diplomás emberek váljanak?
Természetesen igen! Szeretném, ha boldog életük lehetne, s szerintem a mai világban ennek egyik feltétele a diploma.

"Az ember holtig tanul" – mi a véleményed erről? Tervezel esetleg még továbbtanulni?
Én is így gondolom. Egyelőre a mesterképzés elvégzése a célom és hogy elkezdhessek tanítani, de nem tudom, hogy mit hoz a jövő.


Jordán Renáta
Fotók: Mikó Zsoltné (Szabina), Internet


<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS