[ 2015.10.17 ]

Az Őszi Kulturális Fesztivál idén huszadik alkalommal kerül megrendezésre Szegeden. A szervezők ismét több mint egy hónapon keresztül – október 1-től november 7-ig - várják az érdeklődőket napi 7-8 programmal, különböző helyszíneken.

Október 8-án egy fárasztó nap után felütöttem a fesztivál katalógusát, majd elindultam a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának épületébe, Paragi Balázs zongoraestjére. Hét óra előtt pár perccel érkeztem meg és az almazöld terem addigra már háromnegyed részben megtelt. Helyet foglaltam a terem közepén a kényelmes székek egyikén és kicsit körülnéztem. Idősek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt kíváncsiak voltak erre az eseményre, ami nem meglepő, hiszen a zene közös nyelv mindenki számára.

Hét órakor Szántó Zsuzsa, ének szakos hallgató sétált fel a színpadra, köszöntötte az érdeklődőket, majd felkonferálta az első részben elhangzó műveket. Mivel nem rendelkezem kiemelkedő tudással a zeneművészet terén, sajnos nem túl sokat értettem meg abból, amit hallottam, de izgatottan vártam a darabokat. Ezután Paragi Balázs vonult be, hajolt meg, majd foglalt helyet a színpad közepén felállított hatalmas zongoránál.

Elkezdődött a zongoraest. Az első darab egy kellemes váltakozó dimanikájú szonáta volt. A laikusok számára egyszerre volt megmosolyogtató a futamok kedves dallama és elandalítóak a köztes részek. A következő részletek egy Chopin darabból származtak, amelyből az első - b-moll noktürn Op. 9/1 - nagy meglepetésemre ismerősen csengett az én füleimnek is. Az első rész végén Liszt VIII. magyar rapszódiáját játszotta el a művész.

A zongorán megérintett, leütött hangok gyakran az ablakpárkányon kopogó őszi esőt jutatták eszembe. Öt perc szünet következett, ami alatt volt időm jobban szemügyre venni a Fricsay termet. A színpad két oldalán Bartók Béla és Kodály Zoltán mellszobrai figyelték árgus szemekkel az előadót - más alkalmakkor előadókat -, ami egy zeneművésznek hatalmas megtiszteltetés és rendkívüli inspiráció. Magas belmagasságú, kellemesen megvilágított, hangulatos helyiséget választottak erre az alkalomra a szervezők. Fél nyolc után pár perccel ismét Szántó Zsuzsa konferált.

A második rész darabjai: Haydn: C-dúr fantázia, Debussy: Megzavart szerenád, Elsüllyedt katedrális, Szkrjabin: cisz-moll etűd Op. 42/5, disz-moll etűd Op. 8/12 és Liszt: Rigoletto parafrázis. Még az én érdeklődésemet – aki nem túl sok ilyen jellegű eseményen fordultam meg eddigi életemben – végig sikerült fenntartani. Amikor el-elkalandozott volna a figyelmem, rögtön egy dinamikusabb rész következett, ami visszaterelgetett az előadás menetébe. A felsorolt művek után - a vastaps hatására - Paragi Balázs visszatért még egy ráadás számmal és így engedtek utunkra a hűvös októberi éjszakába.

Molnár Natália
Fotó: internet