Cimkék Innen-onnan |
Majd szólok, ha változik... | [ 2016.10.12 ] |
GONDOLATOK SÉRELMEINK NAPLÓJÁBÓL
Ha valaki próbált már panelmódszerrel, olajon grillezni csirkét serpenyőbe, akkor jól tudja, hogy ezt körülbelül olyan lehetetlenség megoldani, mint egy afféle embernek bebizonyítani a szerelmet, aki nem igényli az állandó nyomatékosítást. Rögtön belevetve titeket, kedves olvasók, a téma közepébe csupán annyit tudnék mondani, hogy most sem ússzuk meg a dolgot nyugtalanító sóhajtozások nélkül.
Minden bizonnyal az emberek többsége örül, ha a párja többször is tanúbizonyságot tesz arról a heves érzelemről, amit ápol a kiszemeltje iránt, de csak kevés szó esik arról, hogy mi történik akkor, ha egy olyan ember a kedvesünk, aki inkább a „szeretlek és szólok, ha majd változik” típus?! Vajon létezik-e olyan ember, aki képes megtartania a tökéletes egyensúlyt e között a két igen nehezen kezelhető dolog között? Egy biztos, nekem sikerült belefutni abba a láncfűrészbe, ami túlszárnyalja még a csöpögős romantika legmeghatóbb pillanatait is. Bár ritkán használják a láncfűrész és a romantika szót egy mondaton belül, nekem most mégis muszáj. Létezik az a fajta elbizonytalanodottság és kiábrándultság, amikor úgy érezzük, hogy a rózsaszín lufit valaki egy határozott mozdulattal és mézes-mázas szavakkal kipukkasztotta, mi pedig ahelyett, hogy felébredtünk volna a mámorból, csak ültünk tovább és süllyedtünk az önámítás mocsarában. Hitegettük magukat, hogy ez is csak egy váratlan fordulat illetve normális, felnőtt emberhez méltóan minden problémát, kellemetlenséget tisztázni lehet. Eljött a pillanat, amikor megsúgom - ha valaki még nem jött volna rá erre az általános tényre - nem minden probléma megoldható. Sőt, vannak olyanok, amelyeket még akkor se tudsz helyrehozni, ha szemtől szembe közölsz. Általában ez a másik fél elvakultságának köszönhető, ami nagyon nehezen kezelhető. Jelen helyzetben pedig a világ legkellemetlenebb problémája a téma, az, amikor valakivel közölni akarod: Szeressen egy kicsit kevésbé! A fojtogató szerelemről mindenki hallott már, de csak kevesen élik át igazán. Többségében a férfiak panaszkodnak arra, hogy barátnőjük kényeztetése már az elviselhetetlenség határait súrolja, de megnyugtatlak titeket hölgyeim, hogy a férfiak is képesek átesni a ló túloldalára, úgy hogy még csak észre sem veszik. Mit tehetünk ilyenkor? Először is nem ringatjuk magunkat abba a téveszmébe, hogy ez normális! Az ilyesfajta állapot a ragaszkodó fél oldalát tekintve mélyebb és elfojtott problémákat takar, amelyek adódhatnak akár személyiségzavarból vagy múltbéli sérelmekből is. Ezeket érdemes óvatosan kipuhatolni, főleg azért, hogy rájöjjünk egyáltalán ki mellett is alszunk el éjjelente. Másodszor pedig, készítsünk listát. Nem arról van szó, hogy írjuk le és utána azzal álljunk a párunk elé, hanem, hogy legyen egy rendszer a fejünkben, ami alapján átláthatjuk, mely mondatok, tettek ingerelték bennünk azt az érzés, hogy itt valami nincsen rendben. Nálam a napi hússzor elhangzott „gyönyörű vagy” és a tizenkétszer elmondott „imádlak”, „csodállak” kifejezések tették rá a pontot az i-re. Főleg, hogy amiatt, mert ilyen sokszor hallottam őket, már totálisan értéküket vesztették és se bókként, se egyéb módon nem tudtam már rájuk gondolni. Egyszerű, üres szavakként lebegetek körülöttem, mint a „mosás” vagy a „sajtos zsemle”. Elgondolni se tudja ilyenkor az ember, hogy vajon ő maga vált immunissá a törődésre, vagy egyszerűen tényleg van olyan, hogy valaki – jelenesetben a partnerünk - „szerelem szolga” lesz. A „szerelem szolga” szó nemrégiben ütötte fel a fejét a köztudatban, és egyenlőre még szlengként tekintenek rá. Ezt a kifejezést azokra szokták használni, akik ténylegesen a szerelem érzetének rabjaivá vállnak és heti vagy akár napi többször is képesek olyan szófordulatokkal élni, amelyek ehhez az érzéshez köthetőek csupán azért, hogy párjukat és önmagukat is megerősítsék. Ez az olyan emberek számára, akik még saját maguknak is nehezen vallják be érzéseiket, gyötrő és kezelhetetlen lehet. Hiszen bőven elég az ilyen karakterű embereknek egyszer szembesülni azzal a ténnyel, hogy harmonikus kapcsolatban élnek. Bizonyos, néha-néha elszórt gesztusokat persze ők is igényelnek, de semmiképpen se tudnak azonosulni az erőltetett verzióval. Abban az esetben, ha valaki tényleg belesodródik egy ilyen szerelem áradatba és csak hánykolódik benne, nincs más lehetőség csak az őszinteség és a hangosan magunkból kikiáltott igazság, amelyről sosem tudhatjuk, hogy mit vált ki a partnerből, de egy biztos: A kapcsolatot illetően mind a kettőnkkel korrektek maradunk. Kiss Nikolett |
|
<< vissza |
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |