[ 2009.07.27. ]

A The Subways angol alternatív rockzenekar 2003-ban alakult. Felállás: Billy Lunn - gitár, ének; Charlotte Cooper - basszusgitár, ének; Josh Morgan - dob. Alternatív és indie rockot, poszt-grunge-t, és garázsrockot játszanak.

   2005-ben adták ki első albumukat, Young For Eternity-t. Több szerzeményük is szerepel sorozatokban, reklámokban.
   2006-ban Észak-Amerikában turnéztak, felléptek többek közt a Lollapalooza fesztiválon, de szerepeltek a Late Show With David Letterman, és a Late Night with Conan O'Brian talkshowban is.

   2008 elején egy interjúban Lunn elmondta, hogy Cooper és ő kivált a bandából a második album, az All Or Nothing stúdiómunkálatai alatt, de megjegyezte, hogy ez nem lesz hatással az együttesre. A csapat turnéra indult, felléptek többek közöt a Glastonburyn, a Downloadon, az Oxigen fesztiválon.
   Az All Or Nothing 2008 júliusában jelent meg.

   Ha nem vagytok nagy Subways rajongók, a Rock & Roll Queen című számuk még ismerős lehet, ezt többek között a RocknRolla című filmben hallhatjátok, ahol az együttes egy kisebb szerepet is kapott.

Al Di Meola, a világ egyik legjobb dzsesszgitárosa ismét Magyarországon lép fel. 
  A Return to Forever nevű alapvető dzsessz-rock együttesben ismerte meg a nagyközönség, majd 1976-ban szólókarrierbe kezdett. Technikai tudása mellett az is elismerésre méltó, hogy mindig új zenei területeket igyekszik felfedezni.
   A Return to Forever három meghatározó jelentőségű lemezzel járult hozzá a fúziós zene, és a modern dzsessz történetéhez (Where Have I Known Before, 1974, No Mystery, 1975, Romantic Warrior, 1976). Mind a kritika, mind a közönség körében hatalmas sikereket értek el: az előbbit legjobban a Grammy-díj jelzi, az utóbbit pedig az, hogy e lemezek bejutottak a Top 40-be, ami alig szokott dzsessz-lemeznek sikerülni.
   1976-ban jelent meg Al Di Meola első szólólemeze (Land of the Midnight Sun), amit számos egyéb követett. Eleinte a fúziós zene izgatta, az elektronikus gitár lehetőségei, ám később egyéb zenei világokba is elkirándult. A MIDI-vel is kísérletezett (ez egy technikai trükk, a gitárból jövő "jeleket" számítógép segítségével alakítják át), de manapság talán izgalmasabbak lehetnek azok a kilencvenes években kiadott lemezei (pl. Winter Nights, World Sinfonia), amelyeken az akusztikus gitár hangzása és a világzene felé fordult.