Miért választottad ezt a szakmát?

B. Nikolett: Ez viszonylag adott volt. Még kiskoromban kezdtem el ismerkedni a fényképezőgéppel, első analóg fényképezőgépemet 4 évesen kaptam, és később én csináltam a családi utazásokhoz a dokumentálást digitális géppel. Majd állat- és természetfotókat készítettem szenvedélyből, s utána jött minden magától, a hobbi szakmává vált.

P. Anna: Mert ez a médium, ami a legmegfelelőbb kifejező eszköz számomra. Előtte sok mindennel foglalkoztam (grafika, festészet, formázás-szobrászat) de egyik sem nyújtott olyan komplex végeredményt, mint ez, és egyik sem volt olyan teljes.

Mennyire népszerű ez a szakma?

B. Nikolett: Elképesztően, hiszen a mai világban mindenki konkrétan egy kattintással meg tudja tapasztalni azt az érzést, hogy alkotott valamit. Természetesen ez csalóka, mint fotózás, ez is egy szakma, mögötte rengeteg munkával és tanulással.

Mennyire vagytok keresettek, mint fotósok?

B. Nikolett: Vitathatatlan, hogy a fotósok társadalmi megítélése lejjebb zuhant és nehezebb érvényesülni. Azonban annak ellenére, hogy még tanuló vagyok, valamennyi megbízást már kaptam és vállaltam a jövőre nézve is. Az én szempontom szerint, aki tehetséges és van elég kitartása, fel tudja küzdeni magát arra a szintre, hogy kényelmesen meg tudjon élni belőle.

Mi az a tulajdonság/stílus, ami miatt profi fotós vagy, és amivel senki más nem veheti fel a versenyt?

B. Nikolett: A szakmai, elméleti tudás. Ami nem csak a blende-záridő kapcsolatában merül ki, mint ahogy a legtöbben gondolják. Ezen kívül még az esztétika, fotó kidolgozás és magas szintű minőség biztosítása.

P. Anna: Aprofesszionalitás nem tagolható stílus vagy tulajdonság szegmensre. Véleményem szerint a hivatásos fotográfus az, aki technikailag és gondolatilag egy olyan maximalitásra törekszik, minek végeredménye egy egyedülálló ”késztermék”. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden profi technikailag a legjobb, és persze ez szándéktól is függ, mint pl. a szemlélet. Kísérletező típus vagy-e, vagy inkább a számolgatós kimérős, előre mindent megtervezős. Meg persze attól is nagymértékben függ, hogy hogyan állsz az tevékenységhez. Fejleszteni akarod-e az eszközeit vagy csak szimplán használni.

A stílus az egy felszínes dolog, a legutolsó, talán ami egy ilyen szituációban fontos, persze csak ha az alkalmazott részt nézzük. Alkotói vonalon ez talán teljesen másképpen működik.

Hogyan specializálódtok?

B. Nikolett: Két nagy halmazra lehet osztani a fotósokat, alkalmazott és alkotói, persze a kettő nem zárja ki egymást és nagyon árnyalt a kép. Illetve ezeken belül is tovább lehet kategorizálni az embereket, nem mindegy, valaki fashion fotóval foglalkozik vagy sportfotós. Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért és szeret, én például viszonylag szerteágazó vagyok ilyen téren, mert engem az alkalmazott fotográfia sok része érdekel: riport, portré, tárgyfotó, természet, esemény és divatfotó.

P. Anna:Semmit sem kell megtanulni, mindent csak lehet. Szerintem minden szakmabeli azokat az eszközöket tanulja meg használni (legyen ez materiális vagy immateriális) amire szüksége van, mert hiába tanulom, meg hogy ps-ben hogyan színezhetek át egy régi monokróm képet, ha soha nem fogom használni.

Mennyire szorítanak ki titeket az okos telefonnal képeket készítő, magukat profiknak képzelő emberek? Szerinted miért van szükség profi fotósokra?

B. Nikolett: Rengeteg az önjelölt fotós szakmai háttér nélkül, ami nagyon rontja a fotógráfusok lehetőségeit, kezdve az olcsón vállalt munkákkal, rosszul kivitelezett képekkel. Nem állítom azt, hogy nincsenek tehetséges hobbi fotósok, de főleg a közösségi hálókon rengeteg olyan fotóssal lehet találkozni, akik tele vannak komoly szakmai és technikai hiányossággal, ők rontják a fotográfusok megítélését.

P. Anna: Moholy László szerint mindenki tehetséges. Ez talán így is van, hiszen ha egy 6 éves gyereknek adsz a kezébe gépet, és 500 db fotót elkezdesz válogatni, amit ő készített abban is biztosan lesz minimum 1 jó kép. Kiszorítani? Ezt a jelenséget nem vettem még észre.  Ez a szakma sokkal esszenciálisabb annál, mint egy alacsony felbontású telefon fotójával megoldható „konfliktushelyzet”. A minőség szerintem elég releváns jelleg. Persze ez szintén kereslet-kínálat alapú. Egy formatervező nem kezdi el telefonnal fotózgatni a tárgyait, mert szüksége van egy olyan látásmódra, amivel egy olyan ember nem rendelkezik, aki ezt nem szakszerűen tanulva alkalmazza. Azokat a részeket, területeket kell meglátni, amitől egy kép jó lesz, és eladja a rajta szereplő dolgot és itt nem a kereskedelemre célzok, hanem arra, amit atmoszférának hívnak. Láthatóvá tenni a láthatatlant. Talán ez lehetne a divatfotósok és a tárgyfotósok mottója.

Milyen eseményekre szoktak inkább vagy a leggyakrabban kihívni titeket, milyen megrendeléseket kaptok?

B. Nikolett: Általában mindenki alkalmazott fotográfiával kezdi, hogy pénzt kereshessen, azon belül is főként tabló és eseményfotózással. Később jobban ki tud bontakozni kellő tőke, tapasztalat és ismeretség megszerzése után. Nekem inkább az eseményfotózás tetszik, a kiszámíthatatlanságából és megismételhetetlenségéből adódó pillanatok elkapása nagyobb örömöt okoz, mint a magánjellegű képek készítése. Az alkalmazott fotón belül kényelmesen érzem magad, de főleg az állatfotózás a személyes kedvencem.

P. Anna: Az alkalmazott területen belül az esküvőfotó, de persze itt sok a lehetőség. Van tárgy, divat fotó, repró stb. Egy eseményfotó is lehet magánjellegű. Ez hívta létre a fotográfiát pont, a magánjellegűség és ezért tették közkincsé, hogy mindenki birtokolhassa.Én leginkább a kreatív megmozdulást szeretem, mikor gondolkodni kell intenzíven, mert persze egy esküvői fotón is kell gondolkodni, de messze nem úgy, mint egy olyan anyagon ahol a saját individualitásod is megjelenhet és nem csak a képen szereplők a központ.

Volt olyan téma vagy elképzelés, amit nem tudtál a lencsével megvalósítani?

B. Nikolett: Jelenleg még nem találkoztam olyannal. (viszont főzni még nem sikerült vele milánóit)

P. Anna: Előfordulnak nehézségek, minden feladat egy kihívás. Itt is vannak mérföldkövek, fejlődési folyamat, amin át megy minden progresszív szakmabeli.

Mennyire lehet megélni a fotózásból?

B. Nikolett: Tehetség és elismertség függvénye, eladhatónak kell lenni. Az elején egyedül mindenkinek nehéz, sok ideig ebből nem lehet külön megélni, csak másodállásként, idő kell, mire az ember eléri azt a szintet, hogy ebből jól kijöjjön pénzügyileg.

Szoktál-e pályázatokra járni, vagy kiállítani?

B. Nikolett: Nem érzem szükségesnek, nem csak ezen múlik, hogy valaki megbecsült és elismert fotós legyen.

Mennyire digitális a fotózás, szoktatok e még műtermeket, beállításokat használni?

B. Nikolett: Témától függ. Főleg digitálissal dolgozok, de újra nagy népszerűségnek örvend az analóg megvalósítás. Műteremben pedig mindig is fognak dolgozni a fotósok, akik olyan közegben dolgoznak, mintpl: divatfotózás, tárgyfotózás.

Mennyire gyakori az utómunka egy képnél?

B. Nikolett: Általános retusálás és színbeállítások általában alap utómunkák, ezeken túl még más egyebek is lehetnek, attól függ, hogy igényli-e a kép vagy a megrendelő. De az utómunka általában alapvető eleme egy munkának.

Mennyire specializálódtok a szakmán belül?

P. Anna: Vannak ágai a hivatásnak. Létezik adokumentarizmus, tárgyfotó, reklám-divat fotó, reprográfia, és ez mind alkalmazott. Van a másik ág a kreatív/alkotói, ami egy teljesen más kategória. Itt is van szubjektív dokumentarizmus, tárgyfotó, stb.De sokkal inkább az indivídum kerülfölülrendeltségi viszonyba, míg az alkalmazott részénél az a fontos, amit a megrendelő akar, és ott vannak kőbevésett szabályok. A táj fényképészet is ilyen, hogy mind a kettő szegmensbe sorolható. Mert lehet gagyi képeslapot is fotózni meg lehet műtárgyat is, vagy fotobookot készíteni belőle. Mindig a célközönség meghatározása a fontos és a fő, és a végkifejlet definíciója, mert ez különbözteti meg a két ágat egymástól.

Szerintem mindenkinél vannak területek, amik a legjobban mennek, ahol a tudásuk tökéletesre fejlesztik, mivel nem lehet minden területen ezt megtenni.

Ez inkább hobbi vagy szakma?

B. Nikolett: Nálam, és szinte minden fotósnak hobbiból lett szakma, de hobbinak is megmarad.

P. Anna: Ez egy kreatív játszótér.

Jaszper Andrea