Hosszabb nevén Charles Edwards Anderson Berry, a Missouri állambeli St. Louisban született 1926-ban, s a legtöbb nagy zenészhez hasonlóan, Ő is szinte a nyomorból vált híres emberré. Bár már nagyon fiatal korában a zenének élt, mégis meg kellett szakítania akkor még hobbiját, mert egy fegyveres betörés miatt börtönbe zárták. Jó magaviselet miatt azonban a tíz év helyett nagyjából három évet töltött cellában. Szabadulása után a munkában kaméleonná vált, hiszen fodrászkodott, fotózott, autógyárban is dolgozott, és még ácskodott is. Muddy Watersszel való találkozása fordulópont volt életében, ugyanis a zenész több producernek is bemutatta Chuck-ot. Végül 1957-ben robbant be a köztudatba, legfőképpen a tinik bálványozták, az akkor Shool Days című slágere miatt. Ettől kezdve járta az országot, turnézott, majd ’58-ban újból elítélték, ezúttal egy kiskorú megrontása miatt. Mivel a három börtönben töltött évben lett világhírű zenész, csalódott és kiábrándult a zeneiparból.  Ezek után már kevés szenvedéllyel, boldogtalanul űzte az ipart, és csak hébe-hóba lépett fel néhány zene erejéig.

Chuck újított a gitárstíluson is, Tőle vették át a későbbi zenészek azokat a gyors és rövid riffeket, amikkel olyan változatosan és szokatlanul tudott játszani, mint addig még senki. Zeneszövegei egyszerűek és sokatmondóak voltak, inkább a tinédzserekhez szóltak, de nem csak Őket érintette meg.
Az újító és úttörő zenész, 2017. március 18-án elhunyt, hátrahagyva világhírű slágereit, többek közt a Rock and Roll Music-ot, a Johhny B. Goode-ot, és a You Never Can Tell-t, csak hogy néhányat említsünk a rengeteg közül. Ez utóbbi egyébként felcsendült a Ponyvaregény című filmben is.
Életéről készült egy dokumentumfilm is, mely a Hail! Hail! Rock ’n’ Roll címet kapta. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki többet szeretne megismerni viharos életéről és nagy sikereiről.

Viszlát Chuck! Nyugodj békében!

Kép: thebluesmobile.com

Patai Alexandra