Szinte nincs olyan ember a világon, akinek ne lenne legalább egy olyan ismerőse, aki külföldön próbált szerencsét munkaügyileg. Sőt napjainkban egyre gyakoribb ez a jelenség. Magyarországon is egyre többen és többen hagyják el az országot, és a fiatalság nagy része is tervezi, hogy kimegy külföldre dolgozni. Pénz miatt, tapasztalat szerzés, vagy családi okok miatt. Számos opció létezik. Viszont tény, hogy itthonról kimagaslóan sokan indulnak el idegen országba. A legkedveltebb országok a legutóbbi felmérés alapján sorrendben: Ausztria, Németország, és Anglia. Kutatások alapján elmondható, hogy jóval több férfi dolgozik külföldön, mint nő, illetve az építőipar és a vendéglátás a két kimagasló számú ágazat.
Az embereknek (és természetesen a vezetőknek) talán először fel sem tűntek a változások, vagy csak nem akarták beismerni. De a nagy döbbenet utáni felocsúdás alkalmával megjelentek a marasztaló próbálkozások, vajmi kevés sikerrel.

Olyan húszas éveiben járó fiatalokkal beszélgettem, akik hátra hagyták a hazai munkaerő piacot, és némelyikük jelenleg sem tartózkodik Magyarországon.

Először is arra voltam kíváncsi, mely országokat célozták meg és mi volt a választásuk oka.
Tibi (26): Ausztriát választottam, a magasabb bér és a szakmai, nyelvi fejlődés miatt.

Anikó (21): Németországot, mert tanultam már ezt a nyelvet, voltak itt ismerőseim és nincs olyan nagyon messze Magyarországtól, haza tudunk menni autóval, vagy viszonylag könnyen meg is tudnak minket látogatni az otthoniak.

Reni (25): Ciprusra mentem, mert abban az országban kaptam egy váratlan lehetőséget.

Vanessza (25): USA-ban voltam. Mindig is szerettem volna kijutni oda, és jött egy lehetőségem.

Arra a kérdésre, hogy egyedül mentek-e, csak Tibi válaszolt igennel. Érdemes lenne rájönni, vajon ez összefüggésben állhat-e a nemével?
Fontos kérdés az is, hogy lesz-e hova mennie az embernek, ha megérkezik az idegen országba. Szinte minden megkérdezettemnek le volt szervezve vagy a lakás, vagy a munka, esetleg mindkettő.

Az egyik legnagyobb kérdés a témában, hogy miért hagyják hátra Magyarországot. Természetesen szinte minden ember másként gondolkodik erről.
Renátát, aki Ciprusra ment dolgozni leginkább a világlátás és a tapasztalat szerzés motiválta. Hasonlóképp gondolkodott Tibi is, aki kiemelte a nyelvtanulást és a magasabb bérezést is. Vanessza új dolgokat szeretet kipróbálni, és most már ezt is kihúzhatja listájáról.
Anikó válasza viszont valamivel mélyebb rétegeket kapirgál, és sokan tudnak azonosulni vele:
„Barátom diplomájával nem sokra ment otthon, így Ő mindenképp külföldön akart szerencsét próbálni. Én meg befejeztem az iskolát és halvány sejtelmem sem volt, hogy mit kezdjek magammal, így amíg kitalálom, ez elég jó megoldásnak tűnik. Pénzt gyűjtök, és remélhetőleg megtanulok egy nyelvet.”

Mindenki, akivel beszéltem a témával kapcsolatban egyaránt kalandnak és pénzszerzési lehetőségnek fogta fel.
„Mikor mélyponton voltam, akkor a pénz is motivált.”-mondta az USA-ban dolgozott Vanessza.

Az sem mindegy, hogy mennyi időt tölt távol egy ember. Általában aki csak pénzszerzésnek fogja fel, hosszabb távra marad, aki pedig inkább kalandnak tekinti, pár hónap után haza jön. Megkerestem egy embert, aki viszonylag sok időt töltött külföldön, de Ő nem válaszolt a kérdéseimre. Viszont Anikó igen, aki jelenleg is kint dolgozik Németországban. Ő és párja addig maradnak kint, amíg elegendő pénzt nem gyűjtenek ahhoz, hogy itthon bele merjenek vágni az életbe.

Sokan a honvágy miatt aggódnak, hogy mennyire befolyásolja őket a napjaikban, és többen ezért nem vágnak bele.
„Hála a modern technikának, akár napi szinten láthatom a családom és a barátaim. Természetesen hiányoznak, de nemsokára majd meglátogathatnak ők is minket.” Anikó

Nem mindegy az sem, hogy milyen munkát és mennyiért végeznek. Az erre kapott válaszok alapján Vanessza az USA-ban 450-500 dollárt keresett hetente, ami havi szinten 1800-2000 dollárt jelent. Tibi Ausztriában felszolgáló, Ő 1000 euró felett keres havonta, míg Reni Cipruson 650 eurót kapott ugyanezért a munkakörért, bár kihangsúlyozta, hogy sem a szállásért, sem az étkezésért sem kellett fizetnie. Anikó, aki Németországban tartózkodik két munkát is bevállalt egy hotelben. Mosókonyhásként illetve pultosként 900-1000 euró körül keres havonta, amibe már nincs benne a szoba ára ahol lakik, és a borravalót is elteheti.

Cipruson könnyebb a munka és a megélhetés is, viszont Tibi szerint Ausztriában habár kevesebb a munkaóra mint itthon, százszor intenzívebb is. De legalább megfizetik.

„Azt nem mondanám, hogy a munka könnyebb. Ahol én dolgozok, minden centet meg akarnak spórolni, alkalmazott is kevés van, a főnökök bolondok, és a munkatársak is hagynak némi kivetni valót maguk után. De hát megszoksz vagy megszöksz. A megélhetés viszont egyértelműen könnyebb. A hiedelemmel ellentétben, nem drágábbak itt a dolgok, maximum a szolgáltatások. Az ügyintézés nagyon gyors és egyszerű. Természetesen vannak dolgok, amik jóval drágábbak, mint otthon, de ha a fizetéshez nézzük, rögtön arányosabb.”-mesélte Anikó.

 
Gazdasági válság, megélhetés, boldogtalanság vagy kaland. Az indíttatás mindegy. Rengeteg magyar hagyja el a szülőföldjét, s bár többségük hazatér, bőven akadnak olyanok is, akik véglegesen letelepednek egy idegen országban. Mivel a többség az anyagilag jövedelmezőbb munka miatt hagyja el az országot, talán elmondható, hogy béremeléssel itthon lehetne tartani a fiatalokat. De az nem olyan egyszerű.


http://www.portfolio.hu/img/upload/2013/03/kulfoldondolgozokksh-20130308.jpg

Kép: cvonline.hu

Patai Alexandra