A húsvéti locsolkodás és tojás festés eredete és elterjedése nem egyértelműen tisztázott, bár vannak feljegyzések magyarországi viszonylatban, már a 17. századból. S ha bár régebben az egész világon ismeretes volt a húsvét ilyen fajta köszöntése, ma már inkább csak Közép és Kelet Európában őrzik a hagyományokat. Eredete keresztény, egyesek úgy tartják, hogy a locsolkodás a Jézus sírját őrző katonáktól származik, ugyanis a Jézus feltámadását hirdető asszonyokra öntöttek vizet.

Húsvéthétfőn (vagy vízbevető, vízbehányó hétfő) a hagyomány szerint a férfiak hajnalban útra kelnek, sorba járják a lányokat és megöntözik őket, akik cserébe tojást, ételt-italt adnak.
Néhány évtizede még a kútról húzott vödör vízzel locsolták a lányokat, asszonyokat, majd napjainkhoz közeledve elterjedt egy visszafogottabb forma, mikor is szagosvízzel, kölnivel vagy parfümmel permetezik be a lányokat. Mára pedig a legtöbb helyen kikopott a húsvétból. Egyre többen töltik kirándulással, pihenéssel az idejüket, illetve a lányok is inkább bezárkóznak, és nem nyitnak ajtót, hiszen nem szeretik a szagos pacsuli felhőt maguk körül.
Ám néhány településen, ahol még fontosnak tartják a hagyományokat, húsvéti locsolást szerveznek. A lányok díszes, népviseleti ruhában várják a legényeket, akik egy-egy vödör vizet zúdítanak rájuk. S bár a házalásos-kölnis módszer is igen erősen megy ki a divatból, kisebb közösségekben ezt is felfedezhetjük még.

Néhol hagyomány volt a lányokat fűzfavesszőből készült ostorral megcsapkodni, hogy egészségesek legyenek, és voltak olyan fiúk, akik tört tojáshéjat tettek azoknak a lányoknak az ablakába, akikre haragudtak. Néhol a lányok is öntözték a fiúkat, volt ahol pedig nagy kergetőzésbe és bújócskába kezdtek, mivel csak azt a lányt öntözhették meg, akit elkaptak. A fiuk játszottak a tojással, kinek marad épen ha összeütnek kettőt, vagy aki elejti a feléje dobott tojást, még egy évig nem leli meg a párját. A lányok az általuk választott fiú zakójára virágot tűztek, és akinek a legtöbb virág díszelgett a kabátján, igen nagy népszerűségnek örvendett. De ezek mind elkoptak, és alig egy-két helyen ismerik ezeket a hagyományokat.

Ahogy a vödör víz kölnivé vált, úgy vált a hímestojás csokitojássá. Néhány tíz évvel ezelőtt, még a nők többsége értett a tojáshímzéshez, ma pedig inkább csak az idősebbek, és a hagyományőrző falvak lakosai festegetnek húsvét előtt.
Egy szintén új keletű dolog a tojáskeresés is. Általában a gyerekek elől dugnak el fűbe tojásokat, vagy akár csokinyuszikat is, ők pedig élvezettel keresik azokat. Amiket megtalálnak, az a boldog kereső tulajdona marad.

Ma már érezhetően haloványabb lett a húsvét lebonyolítása. Egy - két régi szokás mérséklődött, átalakult és néhányuk teljesen eltűnt. Sokan keseregnek rajta, sokan pedig örülnek neki, de akárhogy is érzünk, magunk tettük ezt a húsvéttal.

Forrás: http://www.korkep.sk/cikkek/kultura/2015/04/06/a-husveti-locsolkodas-es-a-piros-tojas-eredete

Patai Alexandra