HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Bájital
Amikor a játék komollyá válik - filmkritika
[ 2017.05.10. ]
A terítékre kerülő filmet Francis Veber írta és rendezte, akinek már sokadik alkotását jelentette az 1998-ban (Magyarországon 1999) megjelent Dilisek vacsorája. Már a címe is utal a film stílusára, egy kőkemény komédiáról van szó, 80 perces játékidővel.
 
Pierre Brochant (Thierry Lhermitte) és baráti társasága minden héten összeül barátaival egy vacsorára, azonban ezeknek az estéknek sajátos tulajdonsága van: minden személynek vinnie kell magával egy „dilis” személyt, akin a többiek nevetni tudnak. Az egyébként könyvkiadóként dolgozó Brochantról tudni kell, hogy rendkívül gazdag, és ez barátaira is éppúgy igaz; máris egy skatulyát gyárt a nézőben a tudat, hogy egy ilyen erkölcstelen és társadalmilag elutasítandó tevékenységet űző személyek csakis a felső tízezer tagjai lehetnek. A betegsége miatt otthonában ragadt Brochantot meglátogatja aznapi vacsoravendége, a Pénzügyminisztérium hivatalnoka, Francois Pignon (Jacques Villeret). A film eddig a pontig is ellőtt már néhány poént, azonban a második főszereplő megjelenésével ezek megsokszorozódnak. Pignon rengeteg helyzetkomikumot teremt, sőt, gyakorlatilag minden cselekedete azzá növi ki magát, és meglepő módon a film végére sem válnak unalmassá ezzek a momentumok annak ellenére, hogy rengeteg van belőlük; valahogy mindig újat tud mutatni a rendező, ugyanazt vagy hasonló helyzetet más megvilágításban tünteti fel. Mindezek mellett felfedezhetünk pár érzelmi mélypontot is a film során, ám ezek nem olyan drasztikusak, hogy tragikomédiába forduljon a műfaj. Említésre méltónak tartom azt a tényt, hogy a cselekmény rendkívül nagy hányada egyetlen helyszínen játszódik, Brochant lakásán (ami egyébként a későbbiekben további bonyodalmakat is okoz). A film elejétől eltekintve csak egy-két snitt erejéig lépünk ki a lakásból, a rendezői munka kiváló. 2011-ben jelent meg Roman Polanski rendezésében Az öldöklés istene címet viselő film, ami rendkívül hasonlít technikai megoldásaiban ehhez az alkotáshoz.
 
Hiába rendelkezik a film rengeteg poénos helyzetkomikummal és ötletes rendezői megoldásokkal, mégis nyitott kérdéseket hagy maga után. Csonka véget ért a film, egy epilógust igazán elviselhetett volna az így is alacsony költségvetés. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egy vasárnap esti műsorként igen, de mozivásznon (napjainkban) nem igazán állná meg a helyét film.
Kardos Dániel
Forrás: www.port.hu

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS