HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Mappa
Az öcsém vette át a diplomámat
[ 2017.10.24. ]
Békéscsabán született, Szegeden diplomázott és most Bécsben él. Kocsis Renáta azonban nem a jobb élet reményében költözött ki a határon túlra. Két éve él Bécsben, az osztrák fővárosban nyelvvizsgázott, volt au-pair, most pedig a második diplomájáért küzd a bécsi egyetemen. Szerinte teljesen más a szomszéd ország. Noha csak egy határ választja el a két nemzetet, mégis jobban tudott azonosulni az ottani gondolkodásmóddal. Az osztrák mentalitásról, a menekültkérdésről és többek között arról is beszélgetek vele, hogy miért vannak többségben  magyar hajléktalanok Ausztriában. 

Au-pairként két családnál voltál.  Milyen attitűddel találkoztál?

Kezdetben egy grazi családnál töltöttem el két hónapot, rengeteg tapasztalattal, de távoztam onnan, nem passzolt az életvitelük és a nevelési attitűdük a sajátomhoz. A gyermeknevelésük szembement azzal, amit én gondolok. Elemi fejlődési és viselkedési problémák voltak a gyermekkel, amit egyértelműen a szülők generáltak. Nem bántalmazásról beszélek. Ez zavart. 
 
Volt olyan, hogy csak ezért nem avatkoztál bele, mert úgy érezted lehet talán rosszul értetted?

Próbáltam finoman közölni, de ha valaki meg van arról győződve, hogy jó az, amit csinál, akkor értelmetlen magadat ezen stresszelni. Nem, egész egyszerűen egy családi viszonyban, legyen az bármennyire más, mint amit te megszoktál, kívülálló vagy. Viszont, a másik családnál előny volt, hogy gyerekekkel foglalkoztam előtte, sokszor kikérték a véleményemet, örömmel fogadták, ha valami újat tanult a gyermek. Igényelték a tanácsaimat.

Szerinted van különbség a magyar és az osztrák nevelési szokások között? 

Nem gondolom, hogy itt Európában ez annyira hagyományra bontva eltérne. Minden család a saját dinamikáját képviseli, amit nyilván a szülők határoznak meg elsősorban, hiszen ők az alap. Szerintem nem nemzeti, inkább társadalmi rétegi különbség van.

Szociálpedagógia szakon végeztél az SZTE-n, most pedig Kultúr- és szociálantropológia szakra jársz Bécsben. Milyen érzés volt a kezedbe venni az első diplomád? 

Az öcsém vette át a diplomámat, ezért nekem inkább az volt nagy érzés mikor 5-össel hagyhattam hátam mögött a záróvizsgám, illetve a szakdolgozatom. A diplomám egyébként most is itt van a fiókban, bár dolga van, mert itt is honosodik éppen.

Azért azt gondolom, hogy a hétköznapokban használt nyelv másabb, mint a nyelvvizsgán alkalmazott. Mennyire vált könnyűvé a német nyelv használata ezt a kettőt összemosva? Most már könnyebben kommunikálsz például a közértben, ha kimész? 

Az nem kifejezés, hogy mennyire más. Az irodalmi nyelvet sokan nem beszélik. Viszont, mára sokkal könnyebben kommunikálok, nem csak a közértben, hanem a munkahelyemen, meg az egyetemen is, hiszen németül dolgozok. Egy-két egyetemi oktató is erős dialektussal beszél, annak ellenére, hogy az Uni Wien egyetem. 

Otthon érzed magad? 

Bécs nagyon multikultúrális, így külföldiként sem elemi kihívás itt az élet, rengeteg külföldi él és dolgozik is itt. Mondhatom, hogy igen otthon érzem magam, jól érzem magam. Már csak a vőlegényem hiányzik mellőlem, ahhoz, hogy azt mondhassam, igen, otthon vagyok. Nekem ez inkább személyhez, érzéshez, mintsem helyhez köthető.

Szerinted össze lehet és kell is hasonlítani mondjuk egy magyar takarító es egy osztrák takarító fizetését? Direkt sarkítok.

Nem kell összehasonlítani, de lehet. Itt sincs a kolbászkerítés, a pénzért itt is dolgozni kell, de azt kell mondjam, hogy ár arány értékben is jobban kijön az ember. Persze ezt is csak akkor, ha képes ésszerű pénzbeosztásra.

A Vörös Keresztnél a hajléktalanellátásban segítesz, ahol azt mondod, hogy többségében magyar hajléktalanokat támogattok. Tehát a hajléktalan is jobb élet reményében elhagyja az országot?

A földrajzi helyzet leginkább az oka, hiszen Ausztria van a nyugati államok közül a legközelebb. Sokan egy jobb élet reményében jönnek, vagy kialakult szóbeszéd folytán, de a legtöbben már otthon is az ellátás rendszer tagjai voltak, ritka eset az, hogy itt váltak volna hajléktalanná.  Nem az országtól kéri konkrétan a segítséget. Itt inkább a jobb fizetés, meg van esély lakást kapni esetű vélekedés a rendkívül gyakori. Mindeközben ugyebár sem a nyelvet nem beszéli a kliens, vagy az egészségügyi és mentális állapota már rég nem abban a szakaszban van, amikor valamilyen szerencse folyamán álláshoz juthatna nyelvtudás nélkül. Inkább ez a nincs vesztenivalóm kimegyek külföldre gondolkodásmód van a háttérben.

Multikultúrálisnak nevezted Bécset. Megint sarkítok. Milyen a homoszexualitás és a menekültkérdés ott?  

A homoszexualitás kérdésében a város rendkívül támogató. A Pride idején és egyébként majdnem egész évben a belvárosi villamosok szivárvány zászlóval járnak és a Pride is sokkal nyugodtabban. Inkább buli szerűen, mintsem a saját védelmed kihívásaként zajlik. Általánosságban én nem tapasztaltam e téren negatív közhangulatot. A menekült kérdés egy másik asztal. Bécsben mondhatni elég jól zajlik az integrációs program, de a közhangulat elég változó, most nyert egy hete a választásokon egy jobboldali néppárt, szerintem ez a menekültügyi közvélekedésről sokat elárul. Viszont, itt nem olyan erős a propaganda, nem látok plakátokat, nem tolják a menekültkérdést az arcomba. 

Te hogyan tapasztalod; aki a nyugati típusú gondolkodást megízleli, tehát a liberálisabbat, nem említve a fizetést, nagyobb eséllyel marad a határon túl? 

Ez személytől, gondolkozásmódtól függ, nem tudom kijelenteni, hogy igen. Én könnyen azonosultam ezzel a gondolkodásmóddal, ezzel az életvitellel. 

Sokan tervezik, hogy külföldön maradnak. Te tervezed, hogy haza jössz? 

Nem tervezem, egyenlőre, de azt sem, hogy örökre Bécsben maradok. Majd az idő adja. Az egyetemet mindenképp befejezem itt, utána meglátjuk, hogy milyen irányba terelődik az életem. 

Erdei Róbert A.
 
 

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS