Személy szerint engem mindig is érdekelt a média világa, leginkább az újságírás, ebből kifolyólag egyértelmű volt számomra, hogy gimnáziumi tanulmányaim befejeztével megcélzom az ország egy-két felsőoktatási intézményét. Természetesen voltak támogatóim, mint például a szüleim, a párom és néhány tanárom, azonban voltak olyanok is, akik megkérdőjelezték a döntésem. „Miért szeretnél még évekig tanulni, amikor pénzt is kereshetsz?, Honnan tudod, hogy lesz-e majd lehetőséged elhelyezkedni?” stb. Ezeket, és az ehhez hasonló kérdéseket figyelmen kívül kell hagyni, ha már kitűztük a célunkat, legyen az egy egyetemi kurzus, egy OKJ-s tanfolyam, vagy egy szakiskolai képzés.

Megkerestem ez ügyben pár ismerősömet is, hogy kiderítsem, ők mit gondolnak erről.

Renáta(21)
Amíg gimnazista voltam, sok minden szóba került nálam, mint lehetséges karrierépítési lehetőség. Volt olyan időszak például, amikor meggyőződésem volt, hogy fitness instruktor leszek, ez a kialakult kép azonban számtalanszor megváltozott bennem. Egy előadásnak köszönhetően kezdtem el érdeklődni a média iránt, ami mellett végül letettem a voksom, ezt választottam leendő hivatásomnak. A szüleimnek és nekem is egyértelmű volt, hogy továbbtanulok, mivel egy érettségivel a kezemben nem hiszem, hogy sokra mentem volna.

Gábor(34)
Én szakközépiskolai diák voltam még annak idején, amit nagyon szerettem, hiszen az iskola elvégzésével nem csak egy érettségi bizonyítvány megszerzésére, hanem egy szakma elsajátítására is lett volna lehetőségem, azonban egy váratlan tragédia miatt ott kellett hagynom az iskolát 16 évesen és el kellett kezdenem dolgozni. CNC programozónak tanultam fiatal koromban, jelenleg pedig pincérként dolgozom egy pesti étteremben. Szeretem a munkám, viszont sokszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha továbbtanulok.

Erzsébet(51)
Sosem voltam kimondottan jó tanuló, emiatt nem igazán érdeklődtem a továbbtanulás iránt, a családom azonban nem fogadta el a döntésem. Szülői nyomásra jelentkeztem egy egyetemre, ahova fel is vettek, viszont mindösszesen 1 félév elteltével otthagytam az intézményt és kimentem Amerikába szobalánynak. Eleinte nagyon nehéz volt, nem, csak a nehézségek miatt, iszonyatosan nagy honvágyam is volt. Miután ezt többé-kevésbé leküzdöttem, belevetettem magam a munkába, mígnem azon kaptam magam, hogy egy saját panzióm van. Én azt mondom, hogy fontos az iskola, viszont az számít leginkább, hogy mennyire vagyunk határozottak és talpraesettek. Hiába van 3 diplománk, ha nem tudunk érvényesülni.

A legfontosabb, hogy olyan szakmát válasszunk, amit hivatásunknak tudunk tekinteni és örömmel végezzük. Véleményem szerint nincs is annál rosszabb, mint mikor undorral tekintünk a munkánkra és kínszenvedés nap, mint nap felkelni, bemenni a munkahelyünkre és elvégezni feladatainkat. Összegezve tehát, nem létezik konkrét válasz arra, hogy megéri-e továbbtanulni, mivel tulajdonképpen lényegtelen, hogy továbbtanulunk-e, vagy inkább a munka világát választjuk rögtön a középiskolai éveink után, az a fő, hogy boldogságunkat leljük a döntésünkben.

Albert Barbara