HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Innen-onnan
A délszláv-(sport)specialista
[ 2010.11.17. ]
Névjegy
Név: Dr. Heka László
Szül. hely, idő: Mikleuš (Horvátország), 1959.09.22
Szakma: egyetemi docens (SZTE-ÁJTK), író, fordító, műfordító
Tanulmányok: Eszéki Egyetem, jogi kar (1985), SZTE - PhD (2004), ELTE – BTK horvát-magyar szakfordítói (2010)

Dr. Heka László neve ismerősen csenghet nemcsak a jogi kar, hanem más karok hallgatói számára is, hiszen tart kurzusokat a BTK-n és a Szabadegyetem – Szeged 2008 őszi szemeszterében is hallhattuk előadását. Ezúttal kevésbé egyetemi tevékenysége, sokkal inkább a sporthoz fűződő munkássága kerül előtérbe.

A tanár úr származása, illetve a délszláv államok iránti vonzalmának oka talán nem ismert mindenki számára.
1991-ben, amikor kitört a délszláv háború, a rokonsághoz átjöttem előbb nyaralásra, majd innen Bécsbe. Nagyjából 1991 végén telepedtem le Magyarországon. Ekkoriban ismerkedtem meg jelenlegi feleségemmel, Szondi Ildikóval, akivel azóta Szegeden élünk. Én eredetileg Eszék környékéről, Dél-Baranyából származom, ahol tiszta magyar vagy tiszta horvát család nincsen, mindenki „keverék”. Bennem is van többféle vér, szlovák és sokác is, de a családom mindig is magyarnak vallotta magát.

Honnan a sport iránti szeretet?
Fiatal koromban kosárlabdázni kezdtem, mivel az „menő” dolognak számított. Kevesen űzték ezt a sportágat, így 15 évesen már a felnőtt csapatban játszottam. Az egyetemi évek után viszont be kellett látnom, hogy az én magasságom kevés ehhez a játékhoz, valami más pálya után kellett néznem, ehhez viszont ott volt a jogi diplomám.

Beszéljünk kicsit konkrétabban a sportújságírásról! Hogyan jutott el a Nemzeti Sporthoz?
A sportújságírás úgy indult el, hogy 1991-92 táján a Nemzeti Sport felvette velünk a kapcsolatot, hiszen a Balkán felől – elsősorban a háború miatt – nehezen áramlottak az információk. Én egyrészt beszéltem a nyelvet, másrészt az egész délszláv területen otthonosan mozogtam, így nagy szeretettel fogadtak minket a csapatban. Minden sportágról írtam 1995-96-ig, a futballtól egészen a vízipólóig.

Miként szerezte meg a szükséges információkat?
Volt egy műholdvevőm, amelynek segítségével néztem az újságot éppen érdeklő meccset. Közben negyedóránként felhívtak, hogy mi zajlott addig: voltak-e cserék, gólhelyzet, stb. Ezeket lapzártáig leírták az ott dolgozó lányok. Ma már, az internet világában ez persze egészen máshogy működik.

A sportban is megjelenik a délszláv vonal. Mindenfajta sport érdekli, amiben jók a horvátok, bosnyákok, szerbek?
A labdajátékok érdekelnek. Az autó - és motorsportokat nem kedvelem vagy mondjuk a curlinget sem, de ahol valamit csinálnak a labdával, az nekem tetszik.

Miért van az, hogy egyes írások végén konkrétan olvasható a cikk szerzőjének a neve, máskor pedig csak annyi, hogy „munkatársunktól”?
Ez mindig a szerkesztőtől függ. Ő dönti el, hogy milyen témának mennyi terjedelem jut. Ilyenkor előfordulhat, hogy olyan személytől származik az információ, akinek nem akarják valamiért megadni a nevét vagy egyszerűen rövidke az írás és nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget.

Személyes ismerősei között köszönthet igazi sportcsillagokat?
Igen, főleg vízipólósokat ismerek, hiszen sokan ide jártak Szegedre, a jogi karra. Molnár Tamás, Vincze Balázs jut eszembe, vagy Steinmetz Barni, aki mindig bent volt az óráimon. Vannak emlékeim a hatalmas termetű Vári Attiláról, de ismerek szegedi focistákat is.

A jugoszláv háború és a sport milyen hatással voltak egymásra?
Erről pont most írtam egy könyvet, illetve egy közös tanulmányunk is megjelent egy kolléganővel. Minden ország nagy hangsúlyt fektet a sportra, hiszen pl. egy labdarúgó a hazáját is képviseli. Hogy egy konkrét példát említsek, a híres horvát teniszező, Goran Ivanisevic címeres fejpántot használt 1991-92-ben, mellyel nagyobb feladatot teljesített Horvátország érdekében bármelyik nagykövetnél. Másik példaként említhetőek a focimeccsek, ahol megmutatkozik a nép hangulata. Ilyen volt a Dinamo Zágráb - Cvrna Zvezda mérkőzés 1991. május 13-án, ahol a szerbek egyszerűen elkezdtek rombolni a stadionban, a horvátok pedig felléptek ellenük. Tehát mér ezen a mérkőzésen megmutatkozott, hogy ezek a népek többé nem tudnak együtt élni.

A már darabokra hullott Jugoszlávia utódállamai még így is remek sporteredményeket tudnak felmutatni – legyen szó labdarúgásról, teniszről, kézi- vagy kosárlabdáról. Mire lehetne képes most Jugoszlávia?
Erre nehéz válaszolni, mert a délszlávok körülbelül 3-4 sportágban sikeresek, ezek többnyire labdajátékok. Például a vívásról kis túlzással azt se tudják, hogy mi az. A vízipólóhoz ott volt a tenger közelsége Horvátországban, Szerbiában pedig 1945 után mesterségesen teremtették meg a vízilabda alapjait, hogy legyen egy méltó ellenfele a Mladost Zágrábnak. Így jött létre a Partizan Beograd. De a többi sportágról is elmondható, hogy a második világháború után Belgrádba vitték a legjobb játékosokat, edzőket és így tovább.

Beszélhetünk jugoszláv iskoláról a sportban?
Biztosan létezett, talán a kosárlabdában a leginkább felfedezhető. A jugoszláv kosárlabda a dinamizmusra épült és elvetette az amerikait, ahol minden céltudatos, ahol az számít, ki hány pontot dobott, hány asszisztja volt, stb. Ezzel szemben a jugoszlávoknál ez csapatjátékként működött: teljesen mindegy volt, hogy ki hány pontot dob, az volt a fontos, hogy a csapatod nyerjen. Három központ jött létre: a zágrábi, a dalmát (Zadar és Split) és a belgrádi. A zágrábi kosárlabda volt a leglátványosabb. Minden meccsen 100 pont felett dobtak. A belgrádi ezzel szemben a védekezésre koncentrált, és ma erre halad az európai kosárlabda is.
A genetika még egy fontos tényező, ez a döntő abból a szempontból, hogy miért kosárlabdáznak, fociznak vagy röplabdáznak a délszláv gyerekek. Tudni kell, hogy az ő átlagmagasságuk 185 cm. Ez természetes adottságuk. Ilyen „anyagból” persze könnyű dolgozni. Nálunk, ha megjelenik egy két méter körüli gyerek, mindenki körbeudvarolja, hogy menjen kosarazni.

Tomislav Sivic szabadkai futballedző szerint a szerb játékosok mentalitása sokkal jobb, mint magyaroké. Egyetért ezzel az állítással?
A délszlávok egy bizonyos célért küzdenek. Ez azt jelenti, hogy csapatban gondolkoznak, mindenkinek elsősorban csapatjátékosnak kell lennie. Nálunk ezzel szemben a legjobbakat rakják be, ami már az edzőn múlik. A jugoszláv felfogás abból indul ki, hogy a meccs végére véresnek kell lennie a térdednek, vagyis mindent ki kell magadból adnod. A másik, ami nekem nagyon nem tetszik, az az, hogy a magyar kommentátorok mindig a bíróval vannak elfoglalva, a gyerekek pedig ezt látják a TV-ben, ezen nőnek fel. A jugoszláv mentalitás szerint fel kell arra készülni, hogy ellenünk fognak fújni. Ez még a szocializmusból eredő nézet.

Szarajevó 1984-ben téli olimpiát rendezhetett. Lát arra esélyt, hogy ez a térség – beleértve hazánkat is – hasonló nagyszabású eseménynek adhasson otthont?
Szarajevó sikerrel pályázta meg a 2009-es téli paralimpiai játékokat, mivel megvoltak hozzá a szükséges létesítmények. Viszont ahol ezek nem állnak rendelkezésre, ott a pályázat estélytelen. A horvátok a 2009-es kézilabda vb-re nagy csarnokokat építettek fel hitelekből, most pedig ezeket törlesztik, így persze sokkal többe kerül. Másrészt a vb után ezek a csarnokok kihasználatlanul maradnak. Ez mind veszteség. Egy felelős kormány nem mehet bele ilyenbe.

A délszláv államok összehasonlító sportjogi vizsgálata – mit szól ehhez a kurzuscímhez?
Az a gond, hogy ez még viszonylag új terület és nagyok az eltérések. A szlovénoknál kifejezetten rendezett a helyzet, Macedóniában vagy épp Horvátországban viszont kevésbé. Le kell fektetni a szükséges jogszabályokat, hogy minden egyesületnek rendezett legyen a tulajdonosi háttere, lehessen tudni, kié a stadion, mennyit fizetnek egy-egy játékos átigazolásáért, stb. A másik fontos dolog pedig a bundázás. Ez a sportjogon belül a legnehezebben követhető terület. Konkrét jogszabályok lefektetésére van tehát szükség, hogy átlátható legyen a délszláv államok sportjoga, úgy, mint Szlovéniában.

Kovács Andor

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS