HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Cimkék Innen-onnan
Halk sóhajok
[ 2011.10.12 ]

Tudod-e mit jelent remény a léleknek,
egy ölelés és mosoly a véneknek?
Arcukon folyók vágtak gödröket,
könnyek áradásai hagytak öblöket.
Szemükben már nem ragyog a fény,
a remény hal meg utoljára, de már nem él.
Az égre nézve sóhajaik sokat mesélnek,
talán az élet bizonyult soknak, vagy kevésnek.
Ajkaik egyszer csak halk szavakat súgnak,
Hallatszik minden csapása a múltnak.
"Ismertem egy embert, akit szerettem,
akinek a kezébe az életemet tettem."
Megcsuklik ekkor a lágy hang és a szó,
Fájdalmas pillanat, fel nem fogható.

"Ismertem őt egyszer, egyszer lány koromban,
nem vágytam másra, csak Ő legyen karomban.
...de eltelt egy hosszú, hűvös nyár,
s mikor vége lett, éreztem hogy nem vár.
Eltűnt a napfény, körülöttem jég.
Lesz-e még derű, vagy marad csak a tél?"
Gyönge hangja ekkor szinte elveszik,
majd így szól : "Nálam mindig hó esik..."
Puha, fáradt arcán könnycseppek zúdulnak,
a rossz emlékek most már el nem búcsúznak.

Mihályi Vanda

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS