Cimkék Bájital |
Hogyan udvarolnak az állatok? | [ 2012.02.14 ] |
A madarak, lepkék és pókok közt is akadnak igazi „Casanovák”, akik óriási lelkesedéssel produkálnak szívük választottjának. A madarak nagy részére a monogámia jellemző, örökre hűségesek társukhoz. A rétisas, a barátkeselyű, a vadkacsa, a hattyú, a gólya, a lúd, és az emu is a hűséges „házasság” és az örök szerelem hívei. Az emlősök körében is találkozhatunk egymáshoz hű párokkal, ilyenek például a farkasok vagy a préri pockok. Érdekesség, hogy a főemlősöknél nem jellemző a monogámia, hiszen a gorillák, csimpánzok és orángutánok is mind háremtartók. De hogy milyen trükkökkel is csábítanak az állatok, arra nézzünk most pár példát, elsősorban a madarak világából. A legtöbb állatfajra jellemző, hogy a párválasztás előtt a hímek jellegzetes, udvarló viselkedést mutatnak, a nőstények pedig e viselkedés alapján választják ki az ajánlkozó hímek közül azt, amellyel végül párba állnak. A leglátványosabb csábítási trükköket a madaraknál figyelhetjük meg, de még a pókok között is akadnak igazi "Casanovák". A fajra jellemző udvarló viselkedés sok esetben az azonos fajú hím azonosításának elsődleges eszköze. Az azonos fajú hímek között is válogatniuk kell azonban a nőstényeknek, hiszen eltérő lehet azok rátermettsége. A legtöbb faj nőstényei sokkal több energiát fektetnek az utódok gondozásába, mint a hímek, ezért igen fontos számukra, hogy olyan hímmel álljanak párba, amely előnyös géneket fog továbbörökíteni közös utódjukba. A hímek udvarló viselkedése tehát nem irányul másra, mint hogy jelezzék a nősténynek genetikai rátermettségüket. Az udvarlás igen energiaigényes folyamat, a hím felhívhatja magára a ragadozók figyelmét, és kevesebb ideje jut táplálkozni. Csak azok a hímek képesek bonyolult trillákat énekelni, összetett táncot járni vagy hatalmas lugast építeni, amelyek életerősek, a túlélést segítő génekkel rendelkeznek Az állatvilág legszínpompásabb tagjai az Új-Guineában és a környező szigeteken honos paradicsommadarak. Mivel ezek a nem túl nagy méretű (a tollak hosszát nem számítva átlagosan 30 centiméteres) állatok a sűrű trópusi esőerdők lakói, ezért a hímeknek nagyon feltűnő udvarlással kell előrukkolniuk, hogy magukra vonják a rendszerint jellegtelen küllemű és színezetű tojók figyelmét. Ezért nem elégszenek meg tollazatuk káprázatos színeivel, hanem éles rikoltásokkal és más hangokkal hívják fel a nőstények figyelmét. Ha magukra vonták valamelyik tojó figyelmét, akkor kezdődik az igazi bemutató. Pörögnek forognak, tollaikat rázzák, addig rejtett színfoltokat villantanak fel a meglehetősen válogatós nőstényeknek. Az egyik legpompásabb násztáncot a videón látható galléros paradicsommadár ( Lophorina superba) mutatja be. A paradicsommadarak rokona, az Ausztráliában honos selyemmadár vagy kék lugasépítő (Ptilonorhynchus violaceus) hímje viszonylag egyszerű, kékesfekete tollazatú. Úgy tűnik, ez nem elég vonzó a tojók számára, ezért a hímek egymás közelében kis tisztásokat kotornak az esőerdő alján, aztán elkezdik építeni a lugast a tojók elcsábítására. A lugasokat kék színű tárgyakkal, tollakkal díszítik fel. Újabban emberi eredetű tárgyakat, így kupakokat, üvegcserepeket is felhasználnak a dekoráláshoz, de csakis a kék színűeket. Sőt, csőrükkel szétzúzzák a kék bogyókat is, és azok levével a "falakat" is kifestik. Az arra járó tojókat sziszegő, csicsergő hangokkal csalogatják, miközben egy fényes tárgyat tartanak a csőrükben. A "nászlugast" fészeknek nem használják. Fészküket gallyakból, száraz levelekből ágvillákba építik. A hazánkban is előforduló madarak közül a leglátványosabb násztáncot a Magyarországon átvonuló daru (Grus grus) lejti. Hosszú lábaival változatos tánclépéseket tesz, miközben hatalmas szárnyával is látványosan verdes. Tánc közben jellegzetes hangokat hallat. A rovaroknak, köztük is főként a lepkéknek nem olyan látványos a násztáncuk, mint a madaraknak, de köztük is akadnak ügyes művészek. A nálunk is honos és gyakori nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia) nyáron mutatja be csapongó nászrepülését. Egyes években hatalmas tömegben is a szemünk elé kerülhetnek az erdei réteken tisztásokon, különösen ahol kedvenc növényük, a nyári orgona nő. Az ugrópókok közé tartozó alig 4-5 milliméteres pávapók (Maratus volans) egészen fantasztikus bemutatót produkál. Az Ausztráliában honos apró pókocska óvatosan megközelíti a nőstényt, hogy kipuhatolja, hajlandó-e elfogadni őt párnak. Harmadik lábát felemelgetve integet a nősténynek. Ha a nőstény még mindig nem zavarja el, akkor az egyre izgatottabbá váló hím még közelebb merészkedik, mindkét harmadik lábát felemeli és izgatottan ugrál. Amikor a hím úgy három centiméterre megközelítette a nőstényt, beveti a nagy trükkjét. A pókocska potrohát egy felemelhető színes lapocska fedi, amelyet a nőstény közelében hirtelen felmereszt. Közben szüntelenül rezgeti magát. A színes "céltábla" szemmel láthatóan elkápráztatja és mozdulatlanná dermeszti a nőstényt, amely hagyja, hogy a hím párosodjon vele. A gyors párzás után a hím hamar távozik a még mindig transzban lévő nőstény közeléből, így elkerüli, hogy "nászlakoma" legyen belőle. Forrás: origo.hu |
|
<< vissza |
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |