HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
@egyetemista
Diákszemmel az Erasmusról…
[ 2015.04.02 ]
Bizonyára már sokan hallottatok az Erasmus programról, mely az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb ösztöndíjprogram a hallgatók számára, és amely lehetőséget nyújt arra, hogy a diákok más országok társintézményeiben tanulhassanak, fejleszthessék nyelvtudásukat.

Az alábbiakban egy harmadéves élelmiszermérnök szakos hallgatót, Kósa Viktóriát kérdeztem, akinek már volt lehetősége kiutazni Lengyelországba, a program keretein belül. Elsősorban a saját nézőpontjára voltam kíváncsi, arra, hogy diákként milyen tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodott, illetve hogy sikerült-e valamennyire beilleszkedni egy teljesen más kultúrába, közegbe.


Mikor hallottál először az Erasmusról?

Régebben is hallottam, hogy van ilyen lehetőség, hogy külföldön ösztöndíjjal tanuljak és már akkor megfogott, és elhatároztam, hogy egyszer biztos meg fogom próbálni.

Pontosan mikor és miért jelentkeztél rá?

2014-ben, februárban, tehát másodévesként jelentkeztem a programra. Még nagyobb motivációt éreztem, mikor még két diáktársamat sikerült rávennem, hogy jelentkezzenek velem együtt.

Hallottam, hogy nem olyan könnyű bekerülni az ösztöndíjasok közé. Mesélj, kérlek ennek a menetéről és arról, hogy milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy te is azok között vagy, akik utazhatnak?

Ez karfüggő, mert nálunk például kevesen használják ki ezt a lehetőséget, ezért a koordinátor segít, hogy melyik egyetemre nem jelentkeztek még. Így biztosabb a bejutás. Két forduló van. A kari jelentkezés pozitív elbírálásakor is örültem, de a biztos továbbjutáskor, amikor áprilisban a mobilitási iroda feltette az elnyert ösztöndíjasok listáját, akkor örültem igazán. Azonnal eldicsekedtem a hírrel a családomnak, barátaimnak.


Milyen előzetes intézkedéseket kellett megtenned, gondolok itt a papírmunkákra, jelentkezéssel kapcsolatos dokumentumokra?

Sok papírmunka volt vele, először is februárban már le kellett adni a jelentkezést a kari koordinátornak, aki elbírálta, és továbbította a mobilitási irodának. A külföldi egyetemnek ki kellett töltenünk egy jelentkezési lapot, a legfontosabb dokumentum pedig a Learning Agreement volt, amit az itthoni koordinátorokkal alá kellett íratnunk, azután pedig postán elküldeni a kinti egyetemnek, hogy ők is aláírják. Ezenkívül még kellett biztosítást is kötnünk, illetve egészségbiztosítási kártyát igényelnünk.

Miért éppen Lengyelország? Te választottad vagy ezt az iskola döntötte el?

Én választottam ezt az országot, elsősorban azért, mert egy ismerősöm is itt töltötte az Erasmust és csak jó dolgokat mesélt róla, másrészt pedig nem egy drága ország, ezért úgy gondoltam, hogy az ösztöndíjamból is jól kijövök majd.

Hogy érezted magad külföldön? Milyen volt az első pár nap, sikerült valamennyire beilleszkedni?

Eleinte nagyon furcsa volt egy idegen országban élni, de így, hogy hárman mentünk ki, sokkal könnyebben vettük az akadályokat. Az első héten szerveztek nekünk programokat, ahol ismerkedni tudtunk, ezután pedig magunk gondoskodtunk az ismerkedésről.

Milyenek az ottani emberek? Kedvesen fogadtak titeket?

Barátságosak, kedvesek az emberek, nem vettem észre nagy különbséget a magyar és a lengyel emberek között, így a beilleszkedés is könnyebb volt. Sikerült megértetnünk magunkat, még akkor is, ha az idős néni a boltban vagy a postán nem is beszélt angolul.


Mennyire volt erős a honvágy? Hiányoztak az itthoniak?

Néha volt honvágyam, de mivel heti szinten tartottam a kapcsolatot a családommal, így egy bizonyos idő elteltével könnyebbé vált. A barátaimmal is rendszeresen beszélgettem különböző közösségi oldalakon.


Mesélj a legviccesebb vagy a legkellemetlenebb, legfurcsább élményedről, amit kint átéltél!

Nagyon sok vicces és furcsa élményem volt, nem tudom mit is tudnék kiemelni. Például azt, amikor a törökök beszélgettek a saját nyelvükön, mi pedig a miénken, és néha felfedeztünk közös szavakat, mint például a tepsi, sapka, szakáll. Igazán érdekes volt. Vagy amikor kirándultunk és eltévedtünk, vagy amikor magyar katonákkal találkoztunk egy szórakozóhelyen. Sok elképesztő élményben volt részünk.

Megbántad, hogy jelentkeztél?

Nem, dehogy bántam meg, a végére már nagy barátságok születtek, nehezebb is volt a búcsúzás. Mi barátságot kötöttünk sok törökkel, akiket majd meg is látogatunk a közeljövőben.

Mit tanultál az ott eltöltött idő alatt, melyek voltak a kint tartózkodás legnagyobb előnyei és hátrányai?

Azt tanultam, hogy az emberekkel valahogy mindenképp meg lehet értetni magad, és hogy angolul nem tudod olyan jól kifejezni azt, amit magyarul szeretnél mondani, de mégis jó érzés, hogy tudsz egy más kultúrából jövő emberrel beszélgetni. Előnynek tartom ezt is, és hogy külföldi kapcsolataid lesznek, kirándulsz, egyfajta kalandnak mondanám az egészet. Hátrány, persze az, hogy az itthoniaktól távol vagy.

Összességében mit gondolsz, megérte ez az egész neked? Máskor is vállalkoznál hasonló kalandra?

Persze, hogy megérte, és úgy néz ki, meg van a következő nagy kaland is, a szakmai gyakorlatomat Törökországban tervezem eltölteni.


Kántor Barbara
 

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS