[ 2012.05.01 ]

Mint minden ünnepnapnak, így a május elsejének is komoly történeti háttere van. Ezen a napon a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepeljük.

Minden év május elsején a nemzetközi mukásmozgalmak által kiharcolt munka napját ünnepeljük. A hivatalos állami szabadnap története is régre nyúlik vissza. Előzményei egészen a brit ipari forradalomban kereshetők. 1817-ben ugyanis egy gyártulajdonos, Robert Owen  megfogalmazta, majd közzétette a munkások követelését. A követelés tartalmazta például, hogy az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkenjen, mindezt az "Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest" szlogennel erősítette. Hogy érvényre jusson a követelés, több kisebb tüntetésre és sztrájkra került sor, azonban hamar kifulladt a mozgalom, hiszen törvényi szabályozás híján a tüntetésben résztvevő alkalmazottakat rögvest elbocsátották és más gyárak sem alkalmazták őke. Kisebb előrelépésnek tudható be, hogy 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és annak gyarmatain, viszont e kérdésben 1856. április 21-éig nem történt nagy változás. Ezen a napon viszont Ausztrálisában, Melbourne-ben léptek sztrájkba az építőmunkások és kőművesek. Ekkor a város egyetemétől az ausztrál parlamentig meneteltek, követelve a nyolc órás munkaidő bevezetését. Ez az akció sikerrel zárult és még a fizetésük sem csökkent a kevesebb munkaidő ellenére. Először a világon ez ügyben tehát itt sikerült egy szervezett munkáscsoportnak sikert elérni bármiféle retorzió nélkül. Többek között ez a siker is inspirálta a munka ünnepének ötletét, a majálisok megszületését.

Harminc évvel később, 1886. május 1-jén az Amerikai Egyesült Államokban a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek, az ausztrálhoz hasonlóan a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. Május 4-én a tüntetők közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik erre válaszol azonnal tüzet nyitottak. A több tucat megsebesült ember félve a letartóztatástól nem ment kórházba. Ez a nap a történelembe Haymarketi zavargás néven került be. E napon összesen tizenegy ember halt meg. A későbbi perek során nyolc szocialista-anarchistát állítottak elő; öten közülük halálos ítéletet kapott, ketten életfogytiglant, illetve egyikük tizenöt év börtönbüntetést.
 

Három évvel később, 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé, a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése. Az egyesülés során úgy határoztak,hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért és a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. Az Egyesült Államokban sikeres tüntetések hatására a II. kongresszuson, két évvel később május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

Az 1904-es amszterdami kongresszuson egy felhívást adtak ki, miszerint „Minden ország összes szociáldemokrata pártja, és hasonló kötődésű bármilyen szervezete nagy erőkkel demonstráljon május elsején a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a proletariátus osztályszükségleteiért és az egyetemes békéért” Mivel erre a legkézenfekvőbbnek a sztrájk ígérkezett, elfogadtak és kihirdettek egy felszólítást is, melyben kijelentették, hogy „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges”.
 

A nemzetközi munkás- és szocialista mozgalmak térnyerésével és növekedésével együtt bővültek a munkások jogai és lehetőségei is. Ennek során a hagyományos munkásünnep a 20. század folyamán lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát. Elsőként a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, illetve a világ más pontjain később született azonos ideológiájú államokban, ahol - az ideológiának köszönhetően - az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát. Az eredetileg munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a szocialista blokkban, hiszen ez jobban megfelelt az uralkodó rezsimeknek. Az elnevezés
a diktatúrák bukását követően is megmaradt a volt szocialista országokban.

Hökkentő