HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Mappa
Bon Bon sztori
[ 2014.03.21 ]
Sosem tudhatjuk melyik leendő világsztár vagy politikus jön velünk szemben az utcán, hiszen a közvetlen közelünkben élő talentumokat sem ismerjük. Változtassunk ezen, a tehetségek köztünk járnak! Bozsóki Gergellyel beszélgettünk.

Mi inspirált arra, hogy elkezdj gitározni?
Ez egy óvodás sztori, szó szerint. Kiscsoportban megtetszett a Bon Bon nevű zenekar, ahol az egyik tag gitározik, akkor felcsillant a szemem, hogy nem leszek autószerelő, sem karate mester, az ilyen gyerekes álmaimat félreraktam, mert elhatároztam: én gitározni szeretnék. 
Édesanyámék felvetették a lehetőségét, hogy mi lenne, ha zeneiskolába járnék, amibe beleegyeztem. Elvittek az előkészítőbe, hogy a metalofont én is püföljem, mint a többi kis diák. Kicsit kétségbe estem, hogy hol a gitár, egyből arra számítottam, hogy hangszert nyomnak a kezembe. Utána volt egy évnyi csalódás, amikor a metalofonnal kellett elszórakozni.
Persze ennek is meg van a haszna, az alapokat lefekteti a kis diákokban, akkor derül ki valójában, hogy ki, mennyire tehetséges. Ezután egy igen jó tanárhoz kerültem, aki felfedezte bennem a tehetséget, ő indította el pályafutásomat. 


 
Mikor döntöttél úgy, hogy erre teszed fel az életed? Mit szeretnél ezzel kezdeni?
Nagyon eltökélt embernek tartom magam, ha egyszer elkezdek valamit, azt komolyan űzöm és be is akarom fejezni. A zene nem ilyen, azt nem lehet befejezni. Szokták mondani, hogy csodálatos dolog, de valamilyen szinten ártalom is, mert rengeteg időt elvesz, így sok minden kimarad az ember életéből, én úgy tartom, hogy ez megéri. Ha ezt valaki komolyan akarja űzni, komolyan kell vele foglalkoznia, és gyakorolnia kell. 
 
Most egy öt éves tanárképzésre járok. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, tudást tovább adni, mert értéket és tradíciót is továbbítunk. A gitár egy nagyon populáris hangszer lett. Én klasszikus zenével foglalkozom, nem mondom, hogy rossz szemmel tekintek más műfajokra, de el kell gondolkoznunk azon, honnan ered a kultúra. Ha belegondolunk, nem mindig volt ilyen fajta könnyűzene, lehetséges, hogy akkoriban műveltebb emberek járkáltak az utcán…
Az a cél, hogy a klasszikus gitározás a köztudatban maradjon, ezt csakis a gyerekeken keresztül lehet elérni.

Komoly terveid vannak, amelyek elérésért meg is dolgozol. Milyen díjakkal, koncertekkel büszkélkedhetsz?
Az alapfokú művészeti iskolában 6 év alatt 12 első helyezést tudtam „begyűjteni”, amire nagyon büszke vagyok. Amit szeretnék kiemelni az a Vajdasági Gitárfesztivál, amit Újvidéken rendeztek meg. Ott három alkalommal lettem első, illetve Boszniában is végeztem első helyen. 
 
Ezen kívül rengeteg koncerten játszottam. Az volt az érdekes, hogy amikor befejeztem az alapfokú művészeti iskolát, a volt tanárommal összeszámoltuk, hogy az ott eltöltött idő alatt hány koncerten vettem részt. Ha jól emlékszem körülbelül 160 előadáson voltam, ami igen nagy szám. 
 
Volt, hogy átjöttünk Nagykanizsára, ugyanis testvériskolai viszonyban van az ottani zeneiskola a magyarkanizsaival. Koncertet kellett adnunk, ami jól sikerült, ez is remek emlék marad. Középiskolás koromban Muraszombaton végeztem az élen. Ott sikerült egy nagyon jó hangszert nyernem, amin a mai napig játszom.
 
Ennyi kitűnő eredményhez kell egy jó eszköz. Mi alapján választ egy művész hangszert?
Alapvetően mesterhangszerekről beszélünk, személyre szabott hangszert kell találni. Ha valakinek hangszerre van szüksége, az nem úgy működik, hogy felkeres egy mestert, leül vele beszélgetni, hogy milyen paraméterek szerint szeretne hangszert kapni a megadott árért, hanem ez az emberre rászakad, hogy új hangszerre van szüksége, mert kinőtte, az előző már visszafogja. Akkor körbe kell járnia fél Európát, hogy megtalálja, ami igazán hozzá illik.
 

 
Milyen gitárokon játszottál eddig?
Egy gyári hangszerrel kezdődött a pályafutásom, majd volt egy tanárom, aki meglátta bennem a tehetséget és javasolta, hogy foglalkozzunk komolyabban a gitározással. Akkor egy belgrádi hangszerkészítő mester darabját vettük meg, azzal nyertem, mint említettem a muraszombati gitáromat. 
Most jutottam el arra a pontra, hogy már ez a hangszer is akadályoz, mert sokkal több rejlik bennem, mint amennyit a hangszeren keresztül át tudok adni a közönségnek. Már keresem az új hangszerem, de szerintem bele fog telni legalább egy évbe, mire megtalálom. 
Fontos szempont a költségvetés is, hiszen minél jobb minőségű, annál drágább egy gitár. Ha valaki tényleg egy mestermunkát szeretne vásárolni, ami egész élete végig kitart, akkor körülbelül 120 ezer eurót kell fizetnie. Ha viszont valaki hobbiként szeretné ezt űzni, akkor már 30 ezer forint körül is lehet találni egy erre a funkcióra alkalmas darabot.

A zene a mindened, már elmesélted, mik a terveid, de készültél valamilyen „vész megoldással” is? Ha történne valami és le kellene tenned a hangszert, mihez kezdenél?
Nagyon sok véleményt hallottam Pavlovits Dávid esetéről. (A művésznek egy baleset miatt át kellett térnie jobb kezéről, a bal kezére, - A szerk.) Ő megszívta magát, megfordította a gitárt és újra megtanult játszani.
Erre úgy tekintek, mint egy csodára, s egyben hatalmas lehetőségre. Amikor valaki elkezd gitározni, nem ésszel csinálja a dolgokat. Ebben az esetben azonban a tudás megmarad és lehet, hogy még többet tud majd kihozni magából. Ha kellene, én is ugyan ezt szeretném csinálni, mint Dávid, mert a gitártól nem tudok szabadulni.

Szerencsére most csak játszottunk kicsit a fantáziánkkal, nincs szükség ilyesmire. A zenélésben is sok lehetőség van. Foglalkoztat a zeneszerzés gondolata is?
Igen, mikor elegem van a gyakorlásból, de bennem van, hogy nem gitároztam eleget, és nem tudom még letenni a hangszert, nekiállok improvizálni. Ha valami jól szól, elkezdek rajta gondolkodni és valójában így születnek kisebb darabok. 
 
Remélem, hogy egyszer ezeket majd össze tudom illeszteni, mint egy puzzle darabkáit és születik egy nagyobb darab is. Nagyon érdekel a téma, de a lekottázás időigényes. 
 
Reméljük egyszer lesz elég időd erre is. Nincs managered, aki koordinálja a dolgaidat?
Nekem még nincs. Alapvetően, ha valaki befutott, szerencsére van még olyan, hogy el tudják halmozni fellépésekkel. Olyankor inkább a zenével foglalkozzon, mint a szervezéssel. Ilyenkor van helye a managernek. Jó lenne, de még nem tartok itt.

Azért nem vagy elveszve így sem. Hol találkozhatunk veled legközelebb?
Most 15. alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Gitárfesztivált, amin versenyzőként leszek jelen. A verseny kétfordulós, van egy versenykiírás is, mely magába foglalja, hogy melyik fordulón, mit kell játszani.
Nem szigorúan megkötött anyagot adnak, inkább korstílusokat. Van egy nagyon érdekes kikötés, hogy mindenki a hazájából hozzon egy darabot. Nekem itt van egy Jokerem, kettős állampolgár vagyok, szerb és magyar. Találtam egy remek szerb darabot, azt fogom előadni.
 
Cikk és fotó: Simon Gabriella

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS