Mappa | |
A film, amely kap hideget, meleget: A lány a vonaton | [ 2016.10.17. ] |
2016. október 6-án került bemutatásra a mozikban a thriller Emily Blunt főszereplésével Tate Taylor rendezésében, melyet Paula Hawkins azonos című regénye alapján készítettek. Mikor egy könyvből film készül, mindig felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon a film vissza tudja-e majd adni mindazt, amit a könyv nyújt az olvasó számára. Főleg olyankor, mikor a film alapjául szolgáló könyv vezette a legtöbb sikerlistát. A történet egy nőről (Rachel Watson) szól, aki minden nap kétszer megteszi ugyanazt az utat vonattal, és utazás közben kifelé bámul az ablakon. Mindig elhalad egy olyan környéken, ahol a vonatból rálát az ottani házakra. Ezek közül kettő fontosabb számára a többinél. Az egyikben egy fiatal pár él, akiknek kapcsolata Rachel szerint tökéletes, nagyon boldogok együtt. A másik házban szintén egy pár él nemrég született gyermekükkel. Fokozatosan derül ki, hogy a kisgyermekes család feje Rachel volt férje, Tom Watson, felesége pedig az a nő (Anna Watson), akivel a férfi megcsalta, és a ház, amelyben élnek, egykor az ő közös otthonuk volt. Rachel képtelen túltenni magát a múlton, ezért bánatát alkoholba fojtja. Minden egyes napja ezzel telik, egészen addig, amíg valami olyat nem pillant meg az ablakból, ami felborítja a megszokott rutinját. Az én érdeklődésemet már a cím is felkeltette, a történet leírása pedig olyan kérdéseket halmozott fel bennem, amikre meg kellett kapnom a választ, ezért elhatároztam, hogy mindenképpen meg fogom nézni a filmet. Mielőtt eljutottam volna a moziba, elolvastam néhány kritikát, és azt tapasztaltam, hogy meglehetősen megoszlanak a vélemények a sztorival kapcsolatban. Voltak, akik kifejezetten imádták, mások szerint pedig lapos történetről van szó, ami meglehetősen vontatott. Ez a kettősség még inkább ösztönzött arra, hogy megnézzem. A negatív kritikát megfogalmazókkal abban egyetértek, hogy elég vontatott a kezdés, nehezen indul be a cselekmény. Azonban mikor a néző figyelme kezdene lankadni, akkor hirtelen izgalmassá válik a történet, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik most pontosan. Ezt főleg azzal éri el a film, hogy különböző idősíkok közt ugrál. Eleinte számomra zavaró volt ez a dolog, azonban a végére letisztul a kép, és ezek a bevillanó részletek segítenek összerakni a néző fejében a történet egészét. Az unalmas és lapos jelzőkkel pedig abszolút nem értek egyet, ugyanis mikor már azt hittem, hogy sikerült rájönnöm mi is történt, akkor következett egy újabb csavar. Sosem az történik, amire a néző számítana. Ez igaz a történet végére is. Összességében egy jó filmről van szó, így aki még nem látta, és esetleg a kritikák miatt ódzkodik a megtekintésétől, annak csak ajánlani tudom, hogy nézze meg. A nézőket megosztó filmeket egyébként is ajánlott látni, mivel érdekes dolog az, hogy ami az egyik embernek nem tetszik, az a másiknak a kedvence lehet. Ez pedig nem ütközik ki annyira az olyan filmeknél, amelyeket többségében szeretnek, vagy pedig rossznak titulálnak. Szűcs Kitti Forrás: port.hu Kép forrása: http://24.hu/app/uploads/2016/07/a-lany-a-vonaton-emily-blunt-poster.jpg |
|
<< vissza |
Innen-onnan • SZTE • Kultúra • TIK • Buli • Póker • MESE • Ösztöndíj • TÁK • REÖK • JGYPK • Egyetem arca • KMK • Koncert • Pályázatok • Előadás • Jugyu napok • Sport • Művészet • Európa • Diplomaátadó • Fair play • Felvételi • OTDK • Verseny • Kutatás • Képzés • Szeged • Egészség • Pénzügy • Munka • Hökkentő • @egyetemista • Alma Mater • Mappa • Hathárom • Bájital • SZTEhetség |