[ 2016.11.14. ]

 

  Az 1956-os forradalom után járunk nem sokkal. Abban az időszakban, mikor a politikai életet leginkább a feszültség és bizonytalanság jellemezte. Emellett egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy egy sorozatgyilkos legyen az országban. Ilyen viszonyok közepette találták meg egy nő holttestét Martfűn 1957-ben. Meglehetősen gyorsan megtalálták a tettest, akit először halálra ítéltek, azonban végül életfogytig tartó börtönre ítélték. Azonban az eredeti eset leírásából tudjuk, hogy nem lehetett ő az elkövető, mivel először egy férfit ártatlanul ítéltek el. És ezt a filmből is megtudjuk, 7 évet ugorva az időben, mikor is újabb gyilkosság történik. Természetesen meg is kezdik a nyomozást a helyi hatóságok, egyelőre csak a sötétben tapogatózva, konkrét nyomok nélkül. Segítségükre pedig érkezik egy fiatal ügyész is a városba, aki rendkívül ambiciózus, mindent elkövet az ügy felderítése érdekében.
Emiatt pedig meg is gyűlik vele a felsőbb vezetés gondja. Olyan következtetésekre jut, amelyek ha beigazolódnak, kínosan érinthetik a hatóság munkáját. A feszült politikai légkörben pedig a vezetőség annak sem örül, ha nem találják meg a tettest, azonban, ha elmélete beigazolódik, azzal árt a rendszernek, így a magyar hatóságokba vetett bizalomnak is.

  A film képi világa tökéletesen visszaadja a kor sajátosságait mind a helyszínekben, mind a szereplők öltözetében. A korszakra jellemző több jelkép is feltűnik, ezáltal akkor is tudjuk, hogy körülbelül milyen évet írunk, ha előzetesen nem tudtuk. A film történetének valóságosságát az is fokozza, hogy a külső helyszíneken játszódó jelenetek sem díszletben lettek leforgatva, így a tónál zajló eseménysorok nem medencében kerültek felvételre, hanem ténylegesen tóban. A gyilkosságokat bemutató képsorok megrázóra sikerültek, ezzel is szemléltetve a gyilkos brutalitását. Ugyanakkor a brutalitáson felül nincsenek benne meglepetések, mindent látunk az elejétől a végéig, a rendező nem játszott azzal, hogy bizonyos részletekre a nézőnek kelljen gondolatban következtetnie a látottak alapján, pedig ez által még izgalmasabb lehetett volna a film. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy nem csak a gyilkosságokon van a hangsúly a filmben, hanem magán a gyilkoson, valamint az ügyészen, az ő lelki világukon.
A filmben több különböző jellemű karakter van, némelyik a legtöbb hasonló témájú filmre jellemző. A valós események feldolgozása mellett megfigyelhető egyfajta társadalomkritika. Az emberek félnek, sosem látnak semmit, és mindenre igenlő választ adnak, amit a rendőrség kérdez tőlük. Így lehetséges az, hogy olyan dolgok válnak kézenfekvővé, amelyek jobban átgondolva teljesen lehetetlenek.

Az egyes karakterek megformálására kiváló színészeket választottak. Néhány jelenetnél azonban számomra nem jöttek át teljesen azok az érzelmek, amelyeket ilyen brutális esetek kiváltanak az emberekből. Véleményem szerint nehezebb is egy olyan filmben hiteles alakítást nyújtani, amely valós történetet dolgoz fel.
Negatívumként mindössze annyit tudnék említeni, hogy az összes támadás bemutatása kissé olyan hatást keltett számomra, mintha az eredeti ügyben szereplő összes részletet bele akarták volna sűríteni a filmbe. Azonban egy mozifilm nem elég hosszú ahhoz, hogy egy hónapokon, éveken át tartó eseménysorozat minden részletét bemutassa úgy, hogy az ne váljon kissé monotonná, különösen egy sorozatgyilkos esetében.
Összességében egy kiváló filmről van szó. Nekem különösen tetszett, ugyanis hozzám közelebb állnak az olyan filmek, amelyek a valóságot dolgozzák fel, komolyabban elgondolkodtatnak, mint például a varázslókról szóló művek.

Szűcs Kitti
Forrás: www.port.hu
Kép forrása: http://mozi.24.hu/filmek/2016/a-martfui-rem