[ 2019.03.04 ]

Az együttes gyökerei 1995-ig nyúlnak vissza, ekkor a Mando Diao jelenlegi frontembere (Björn Dixgård) a Butler nevű banda tagja volt, de az ottani tagok jöttek és mentek. Négy év elteltével a megmaradt csapat úgy döntött, hogy komolyabban szeretnének a zenével foglalkozni, így Björn Dixgård és Gustaf Norén bezárkóztak egy nyaralóba és hat hónapon keresztül csakis dalokat írtak. Samuel Giers-szel és Carl-Johan Fogelklouval kiegészülve léptek fel először a svédországi Borlänge klubjaiban, már Mando Diao néven, aminek egyébként semmi jelentése sincs, Björn álmaiban hallotta ezeket a szavakat. A helyi fellépések után írta róluk egy svéd újságíró, hogy a legjobb amatőr banda, akit valaha halott, igazából a klubokban előadott műsorszámok után nem is kellett sok, hogy szerződést kapjanak az EMI svédországi részlegétől. Első stúdióalbumuk 2002-ben jelent meg Bring 'Em In címmel, melyen még a garage rock stílusa dominált, ugyanakkor ötödik albumukkal, a Give Me Fire!-vel váltottak az utóbbi években népszerűbb pop-rock felé, mellyel még nagyobb sikereket értek el. Az ajánlott darabunkon is szereplő Dance with Somebody dalukat azóta is játszák fesztiválokon – például már a Szigeten is többször felléptek –, és még mindig élvezi bármelyik közönség. Saját bevállasuk szerint az Oasis és az The Animals zenéje volt rájuk a legnagyobb hatással.

A hagyományos (klasszikus) zeneszerző Jordan De La Sierra 1978-as monumentális zenei opuszát a Numero Group 2014-ben újra kiadta, ezzel ismét a zenekedvelők figyelme elé terelve a digitalizáció vadvilágában elveszett remekművet. Az új kiadás CD-n és bakeliten is beszerezhető, melyek mellé a zeneszerző által saját kézzel készített rajzokból álló füzetecskét is megkapjuk. A rajzok tökéletesen illenek a zenéhez, melyre csak a legkiválóbb jelzőket lehet használni. A legnagyobb minimalista zeneszerzőktől (La Monte Young, Pandit Pran Nath) kapott tanácsok és leckék, valamint az elismert Hearts of Space nevű rádiós show segítségével Jordan De La Sierra egy galaktikus kalandra invitál minket, melynek során a bekapcsolódó hallgatók a Golden Gate hídtól az űr végtelenjébe utazhatnak. Utunk közben a teret szinte ugyanaz a zongora akkord tölti be, ez az akkord minden egyes új dallamnál és a végtelenséget szimbolizáló zenei elemnél visszatér, végül belesimul a művész indiai kultúra által inspirált zenei világába, melynek köszönhetően egy lélegzetállító muzikális képet kapunk a csillagközi térről és univerzumunkról De La Sierra prezentálásában. Elmélkedésre késztet, miközben egy bizonyos szinten félelmet is kelt az emberben. Grandiózus alkotás!
 

F.Gy.