HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Mappa
Leltározás Petruska Andrással
[ 2011.10.14 ]
Botcsinálta megasztárosból egyszemélyes zenekar lett, aki mint a legkisebb királyfi, egyedül csinálja meg a szerencséjét. Szegedi fellépése kapcsán, új lemeze küszöbén kérdeztük Petruska Andrást tehetségkutatókról, alkotásról, letöltésekről.

Ismét indulnak a tévés tehetségkutatók. Ha most beválogatnának sem folytatnád, mint annak idején?
Mivel nem vagyok ott egyiken sem, így nem lenne miről dönteni. Továbbra is kitartok a mellett, hogy a független, underground zenei kultúra nem egyeztethető össze a mainstream kereskedelmi csatornák „értékrendszerével”. Nem tagadom, hálás vagyok, hogy akaratom ellenére is belecsöppentem egy ilyen műsorba, rengeteg emberhez jutott el egy szempillantás alatt a zeném. A bulvármédiának azonban nem a zenéd kell, hanem hogy milyen ruhában vagy, kivel fekszel össze. Van benne kitörési lehetőség, és sokan szeretik ezt a világot, de nem az én szívemnek való.

Mennyi energiádba telt eljutnod oda, ahol most vagy? Neked ez egy játék volt, vagy kemény munka?
Mindkettő. A zene a szenvedélyem születésem óta, így sosem éreztem igazán hagyományos munkának, holott esténként ezzel keresem a kenyerem, napközben pedig gyakorlok, fejlesztem magam. Rengeteg idő kell, hogy a természetes izomzatom alkalmazkodjon ahhoz a különleges játéktechnikához, amivel a hallgatóban egy egész zenekar benyomását tudom kelteni egy szál gitárral, és hogy egyáltalán eljussak arra a szintre, hogy akár álmomból felverve is egy magas szinten tudjak produkálni. Ezen a ponton már nem a tehetség számít, hanem a szorgalom. Hihetetlenül játékos tud lenni a gyakorlás is. Szeretem a kihívásokat, érezni a fejlődést, ahogy egy kezdetben eljátszhatatlannak tűnő dal szépen lassan formát ölt. A türelem a legfőbb lecke.

Egyszemélyes zenekarként működsz. Nem hiányzik, hogy néha-néha hátrasandíts a dobosra, vagy összemosolyogj a basszusgitárossal?
Egyedül állok a színpadon, de csapatban dolgozom. A Petruska András nevű produkcióban nekem az a feladatom, hogy a színpadon szórakoztassam a közönséget, a koncerttel kapcsolatos egyéb teendőket más intézi. Sosem vagyok egyedül, állandóan kommunikálok a színpadról ezekkel az emberekkel. Mivel két egyforma koncert nincs, hibátlan koncert sincs, mindig van min összekacsintani, amit csak a belső kör vesz észre. De nagyon aktívan figyelem a közönséget is: akin észreveszem, hogy már a sokadik koncertemen jár, vagy egyszerűen annyira vájt fülű, hogy azokat a zenei rezdüléseket is észre veszi, amit én nem, természetesen örömmel folytatok egyfajta cinkos metakommunikációt.

Egyik dalod kapcsán mesélted, hogy újra kell tanulnod, mert a sok variálás miatt, nem emlékszel az eredetire. Meddig mész el saját nótáid szétcincálásában és újraértelmezésében?
Az ízléstelenségig. Egyedül hihetetlen szabadságom van, úgy variálok bármit, ahogy csak szeretném, így mindig friss és kihívással teli marad számomra is egy dal. Persze, ezek a változások estéről estére nem annyira észrevehetők. Egy-egy hangsúlyt áthelyezek a szövegben, egy-egy hangot megvariálok. Ha mindez tetszik, akkor rögzül, amíg rá nem unok, vagy nem állok elő újabb ötlettel. Megvan viszont a veszélye, hogy teljesen elszakadok az eredeti hangulattól, és eluralkodik a produkción a féktelen zenei agyalás. A közönséget érzelmekkel lehet megfogni, nem azzal, hogy hány akkordot ismerek. Üzenet nélkül önmagában értéktelen tudás.

Alkotóknál előfordul az a bizonyos „writer's block”…
Folyamatosan ebben az állapotban vagyok, inkább az „unblock” a ritkaság. Nem vagyok sem termékeny, sem túl kiegyensúlyozott dalszerző. 25 évesen, 16 év zenetanulás után annyi információ van a fejemben, hogy először is a célom, hogy letisztuljon ez a katyvasz, és csak azután írjam meg életem szerzeményeit. De végre van kontroll felettem, egy brit producer, akivel közösen írjuk a dalokat. Ahol elakad az egyikünk, ott a másik kisegíti. Az elmúlt 2-3 hétben vagy négy-öt dalt írtunk meg, és erősebb rokonságban vannak egymással, mint a korábbi, útkeresős szerzeményeim. Bevallom ahhoz, hogy megbízható mennyiségben és színvonalon szüljem a dalokat kell a külső segítség, aki ébren tartja a kreativitásomat.

Várható újabb stúdiófelvétel?
A Loveocalypse című lemezem folytatása már kész is van. A megújult honlapom megnyitásával egy időben jelenik meg, és a regisztráltaknak ingyenes lesz az EP. Ezen kaptak helyet a Loveocalypse-ról lemaradt, de műsoron tartott szerzeményeim, így a címe A Little More Stock Taking, vagyis Még egy kicsi leltározás. A cél az volt, hogy minél inkább a koncertek hangulata legyen megörökítve, így a gitár-ének duó dominál. Folyamatosan rögzítettem év közben, kizárólag amikor kedvem volt, így a dalok szerintem nagyon felszabadult hangulatot árasztanak, két számhoz még klip is készült. Dolgozunk az említett producerrel a bemutatkozó nagylemezemen is, de ez még később lesz aktuális.

Ténylegesen jelen vagy az interneten, rendszeresen blogolsz, facebookolsz. Megéri egyáltalán kiadni valamit lemezen, vagy a letöltéseké a jövő?
A lemeziparnak befellegzett, köszönhetően azoknak az idiótáknak, akik feltalálták a CD formátumot. Azonban ez nem az egész zeneipar halála. Most egy paradigmaváltás zajlik, még nem látni a végét, de épp emiatt izgalmas. A mai piac folyamatos kreativitást igényel a muzsikusoktól és a zenei menedzserektől egyaránt. Rengeteg egyéni ötlet születik, és nem utolsósorban az élő zene is felértékelődött az utóbbi években.
A letöltéseket nem ellenzem, ez egy természetes változás része, élnünk kell a világ adta lehetőségekkel. A számomra fontos lemezeket egyfajta szertartás miatt vásárolom meg. Jó érzés, amikor a részeddé válik egy zene, amikor várod a megjelenést aztán először meghallgatod, egy szóval megtiszteled az egész szituációt. Ha szó szerint a kezedben tudod tartani a muzsikát, mélyebb nyomot hagy. Személy szerint a digitális formátummal nem tudok így bánni, egy letöltött album csak egy a sok között. Talán mire elkészül a lemezem, már USB lesz a fizikai formátum, de hogy ellenállhatatlanul dizájnos csomagolásban lesz, az tuti!


Kopányi Vanda
Fotó: Mészáros Andrea, foto.heribertc.hu

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS