Azt nem lehet mondani, hogy a súlyemelő szakosztályok előtt kígyózó sorban állnának a gyerekek… Te hogy ismerkedtél meg a sportággal? 
Győrben, amikor a középiskolát kezdtem, a bátyám már űzte a súlyemelést. Lementem vele edzésekre és ekkor megragadott a sportág, majd ott maradtam.

Ez volt az egyetlen sport, amit kipróbáltál, vagy volt esetleg más is? 
Amit komolyabban űztem, az csak a súlyemelés. Persze fociztam is, mint minden más gyerek. Kispályán és nagypályán is játszottam, falumban Rédén, a helyi csapatnál. De rá kellett jönnöm, hogy a focihoz tehetségtelen vagyok.  A futás nem ment, de nem a súlyom miatt, mivel akkor még átlagos voltam.

Ha már szóba hoztad a labdarúgást, azt ugye tudjuk, hogy a profi focisták hetente több ezer eurót keresnek. A súlyemelésből meg lehet-e élni? 
Azért a csapatsportot nem szabad összehasonlítani egy egyéni sportággal. Szerencsére itt Szegeden olyan feltételek adottak számomra, hogy teljesen a sportra, a versenyekre tudok koncentrálni, és nem kell aggódnom a megélhetés miatt. Persze soha nem fogok úgy élni, mint egy teniszező vagy egy focista, de nekem ez így teljesen megfelel. Több szponzor segíti a felkészülésemet, sok kicsiből adódik össze a támogatásom - de a „kevésnek” is örülni kell.

Jogásznak tanulsz, ebből adódik a kérdés, hogy ügyvédi karrier vagy sportkarrier? 
A sportkarrier véges, úgyhogy semmiféleképpen nem tervezem, hogy egész életemben ezt csinálom. Ameddig tudom, csinálom, az olimpia a fő cél. Reményeim szerint ez már Londonban összejön, de ha mégsem, akkor még Rio mindenféleképpen ott van a terveim között. Hogy utána hogy alakul az élet, az majd még adja magát, de a fő cél számomra a jövő évi ötkarikás szereplés!

Esetleg gondolkodtál rajta, hogy a súlyemelés közelében maradj, mondjuk edzőként vagy bíróként? 
Ilyeneken még nem gondolkoztam. Most még úgy gondolom, hogy edző semmiféleképpen nem lennék, mert a gyerekekkel való foglalkozás nem áll hozzám közel. Annak ellenére sem, hogy anyukám tanító, közel harmincnégy éve. Tehát ezt tőle nem örököltem. Egyelőre még a versenyzés az, ami fontos - utána mi lesz, az tényleg a jövő zenéje.

Nyáron az Universiadé-n versenyezetél. Mesélj, hogy kell elképzelni. Ez olyan, mint egy mini olimpia? 
Így van, nagyszerűen fogalmaztál. Az Universiadé-n 22 sportág volt jelen, 7000 versenyző, közel 4000 kísérővel. Egy egyetem kollégiumában laktunk. Volt A, B, C, D rész és mindegyikben négy – négy 17 emeletes épület, milliónyi szobával. Ezen a helyen szállásoltak el mindenkit. Persze a bírók külön helyen laktak, a város másik részén. Nagyon profin megszervezték az egészet, gondolom a Pekingi Olimpia tapasztalatait felhasználták. A megnyitó hatalmas élmény volt! Voltak olyanok a csapatban, akik részt vettek Pekingben az olimpián, ők azt mondták, hogy nekik ez jobban tetszett, mint az olimpia megnyitója. Mindenesetre nagyon látványosra sikerült ez is, rendezett volt, milliónyi ember tényleg óramű pontossággal csinálta azt, ami előtte le volt írva a tervezetben.

Volt esetleg időd turistáskodni? 
Sajnos nem. Egyes versenyzők szerencsésebbek voltak. Nekik az első nap már lement a versenyük és utána a többi napon már azt csináltak, amit akartak. Az én versenyem, az utolsó napra esett és másnap jöttünk haza. Persze beiktattunk egy „vásárlós-körülnézős” napot, de hát az sem volt az igazi. Csak úgy láttam egész Shenzhent, hogy volt egy fotókiállítás a városról és ott lefényképeztem a fotókat. Sajnos csak ezt tudom mutogatni, hogy „na, ilyen Shenzhen”. Érdekes egyébként, hogy mindössze 30 éves a város, kezdetben egy 11 ezres halászfalu volt, most egy 10 milliós metropolisz.

Az Universiadéra hogy lehet kijutni? Azon kívül, hogy valaki egyetemista, van-e valamilyen kvalifikációs szint vagy csak simán neveznek az országok? 
A súlyemelés most volt először az Universiadén. Nálunk végül is úgy volt, hogy mindenkit beneveznek egy súlycsoportban, de például atlétikában a dobóknak meg kellett dobniuk egy szintet; a futóknak hasonlóképpen szintet kellett teljesíteni. A többi sportágnál nem tudom hogy volt. Egyetemistának kell lenni, de van korhatár, például maximum 28 éves korig lehet menni súlyemelésben, de kosárlabdában 25 év volt a határ. És hogy mi alapján, és hogy választotta ki a magyar csapat a versenyzőket, azt nem tudom, de szerintem, akinek volt esélye, azt nevezték és indult Nagyon sokan azért nem jöttek el, mert most voltak a kvalifikációs világbajnokságok.

Esetleg az Universiadéról lehet-e kvalifikálni magad az olimpiára? 
Nem, ez attól teljesen független.

Azt szokták mondani, hogy minden sportágban a csúcs az olimpia, utána a világbajnokság, Európa-bajnokság. Ez az érem hol van a ragsorban?
Én egy Európa-bajnokság fölé sorolnám. Azért egy vb szintet nem üt meg, de egy Eb szintet mindenféleképpen. Az idei Eb-n azzal, amit most emeltem, ezüstérmes lehettem volna, ha sikerült volna a hatodik fogásom, aranyérmes lettem volna. Ami biztos, hogy ez a verseny az olimpia után a második legtöbb sportágat felvonultató esemény. 

Hogy emlékszel vissza a verseny napjára? 
Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Este 8 órakor volt a versenyem, így délelőtt aludtam, pihentem a szobában. A többiek elmentek a többi sportág versenyeire. Délután 6 órakor volt a mérlegelés. A bemelegítésnél már éreztem, hogy jól jön a súly és mikor kiértem a dobogóra, ott meg teljesen megszállt az ihlet. Éreztem, hogy jó lesz ez a verseny. Amikor dobogóra léptem, teljesen olyan volt, mint ha nem is lett volna gravitáció. A szakításnál ez beigazolódott. A lökésnél már semmi más nem lebeghetett a szemem előtt, mint a dobogós helyezés. Az első lökésgyakorlatom után már tudtam, hogy második helynél rosszabb helyen nem végezhetek, így megcéloztam az első helyet, de az egyiptomi ellenfelem jobbnak bizonyult.

Van-e még benned valami kis szálka, hogy csak a súlyoddal maradtál le az aranyról? 
Nem bosszantott a dolog, mert tudtam, hogy az egyiptomi versenyző jobb nálam. Hét kiló előnyt szereztem szakításban, ezt megpróbáltam megtartani. Tudtam, hogy lökésben biztosan rám fog lökni. Mert neki 240 kilogramm a legjobb lökése, nekem meg 220 kilogramm. Tehát 20 kilogrammal jobb lökő. Próbáltam feljebb tolni az eredményem, ha sikerült volna az utolsó fogásom, akkor neki 234 kilogrammot kellet vona teljesítenie, de ez a talán.  De a 227 kilogrammot is nagyon könnyen lökte, szerintem a 234 kilogramm is benne lett volna. Tehát abszolút nem éreztem magamban tüskét, hogy csak testsúllyal kaptam ki, ő volt jobb. Az meg egy külön öröm számomra, hogy csak ennyivel volt jobb nálam.

Hogyan kell elképzelni egy súlyemelő edzést? 
Délelőtt vagy konditermi edzés van, vagy úszás és gyógytorna. Délután pedig a szakgyakorlatok és a kiegészítő gyakorlatok, például felhúzás, guggolás, helyből felvételek, helyből szakítások, de végülis ezek mind a szakgyakorlatokat segítik elő. Ez egy jó kétórás edzés, de nem folyamatos, hanem emelsz, és utána pihensz egy kicsit és megint emelsz. Ahogy közeleg a verseny, úgy rövidül az edzés, a súlyok viszont nőnek.

Egy súlyemelőnek mije erős? A karja, a háta, a lába? Mi az, aminek kifejezetten erősnek kell lennie, és amivel fölé tud nőni a többieknek? 
A súlyemelőnek a lába és a háta sosem lehet elég erős. A karnak igazából tartófunkciója van. Mindegy, mekkora a kar, mert lehet, hogy egy vékonyabb karú nagyobbat lök.

Az hogy lehet, hogy például törökök illetve bolgárok ennyire eredményesek súlyemelésben? 
Náluk a mai napig egy sikersportág a súlyemelés, mint például nálunk a kajak-kenu vagy a vízilabda. Náluk több pénz van a sportágra, jóval többet tudnak rááldozni, és így van eredmény is.

De azt ne mondd, hogy több ezekben az országokban a tehetségesebb ember, mint Magyarországon.
Magasabb az utánpótlás-bázisuk; meg jobban kedvelik, az emberek jobban elfogadják, kimennek a versenyekre. Itthon kimegy az ember egy például a magyar bajnokságra és a versenyzők meg esetleg a közelben lakó rokonokon kívül nincs más érdeklödő. Kimész egy Pick-meccsre, és megtelik a csarnok. Régebben ez mindennapos volt a súlyemelésben is, még egy területi versenyen is tömve volt a csarnok. Például 2007-ben kint voltunk Spanyolországban, és az akkori szövetségi kapitány - Szalai György - még a nyolcvanas években kint volt La corunában  egy versenyen, 27 évvel később az akkori nézők a róla készült fényképeket adták át neki. Szóval régen az egész világban a súlyemelés népszerűbb volt, mint most. Szegeden azért nagyjából ismerik, meg szeretik is szerintem, de az a baj, hogy az utánpótlásban kevés gyerek van.

Nektek van olyan, mint a bokszolóknál, hogy fogynotok kell, hogy meglegyen a súlyotok?
Nálunk a verseny előtt két órával van mérlegelés, de ez csak a kisebb súlycsoportokban. Én plusz 105 kilogrammos kategóriában versenyzem, tehát 105 kilogramm 5 dekától bármennyi lehetek. Nekem személy szerint nem kell fogynom. A testsúly annyiból számít, hogy ha ugyanannyit emelnek ketten – mint ahogy nálam az Universiádé-n – akkor a könnyebb nyer. De ólomsúlyban nagyon ritka ez, hogy testsúllyal nyerjenek.

Azt mondtad, hogy szeretnél Londonba kijutni. Indulsz esetleg valamilyen kvalifikáción?
Egyéni sportágról lévén szó, mégis a csapat kvalifikálja az egyénnek a kvótát. Ez eléggé meg van csavarva, és így a magyar csapatnak elég nehéz a dolga. Világbajnokságon már nincs esélyünk, pedig ott tudnánk igazság szerint három embert is kvalifikálni. Ott már elszálltak az esélyek – mivel tavaly két ember kiesett, hárman meg nem szereztek annyi pontot, hogy kvalifikáljunk – így marad a jövő évi Európa-bajnokság, ott tudunk kvótát szerezni.

Hány százalék esélyt látsz erre? Mi a realitás?
Nyolcvan-kilencven százalék, hogy kvóta lesz. Csak az nem mindegy, hogy mennyi, egy vagy kettő darab. Kettőre már csak 30-40% az esély. 

Akkor inkább úgy kérdezem, hogy Te hány százalék esélyt adsz magadnak, hogy ott legyél Londonban?
Ez megint kvóta függvénye. Ha két kvóta lenne, akkor biztos az indulásom, mert ketten vagyunk, Baranyai Jánossal – aki kint volt Pekingben – vele együtt ott vagyunk az élmezőnyben. Tehát egyikünk mindenféleképp ki fog jutni. 

Súlyemelés mellett sokan ismerik és szeretik az erősember versenyeket. Mit gondolsz az erősemberekről az úgynevezett strong man-ekről?
Én is űztem, még 2004-ben kezdtem el Győrben, Darázs Ádámmal és 2009-ig csináltam folyamatosan. Kétszer nyertem felnőtt magyar bajnokságot, először 20 évesen. Én vagyok a legfiatalabb magyar bajnok. Súlyemeléssel párhuzamosan, Pekingig csinálgattam, bár akkor már nagyon ritkán. De most London előtt teljesen kiszálltam az egészből. Úgy voltam vele, hogy a benne van a sérülés kockázata és azt nem akarom. Így egyelőre szüneteltetem.

Radócz Csaba
Fotó: Hajdu Judit