HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
Bájital
Eksztázis a színházban - Interjú a díszletek világából
[ 2016.11.07 ]
 
Belépve a Szegedi Nemzeti Színház ajtaján az embert akarva-akaratlanul elfogja egyfajta eksztázis érzés. Minden darab egy addig talán sosem ismert, különleges világba való eljutáshoz ad egy új lehetőséget a befogadói számára. Felmerül a kérdés, hogy vajon mindezen pillanatok megélése előtt mi zajlik a színházban? Mennyi munkát és áldozatot igényel a lehengerlő látvány? Szabó Gábor a színház díszletfestője ebbe a világba kísér el minket, beavatva a legapróbb részletekbe.

Ha megkérdezik, hogy mi a foglalkozásod, pontosan mit válaszolsz?

 
Azt szoktam mondani, hogy szobrász, festő és utána teszem hozzá, hogy díszletfestő.  Azért ebben a sorrendben, mert főállásom a díszletfestés, de én festőnek és szobrásznak tartom magam.  Mivel magánvállalkozó is vagyok, így fővállalkozásként képeket adok el és sok helyre készítek szobrokat. Nem kifejezetten köztéri szobrokról van szó, hanem plakettekről és bronz táblákról.

 
Jelenleg mely színházakban és mit tevékenykedsz?

Elég sok helyen megfordultam, mielőtt kikötöttem a Szegedi Nemzetinél. Jóval előtte színészként dolgoztam a Noviszádi színháznál, majd azt követően Békéscsabán folytattam. Ezt az időszakot pontosan be is tudom határolni. 12 éves koromban kezdődött és 23 éves koromig tartott. Békéscsabához sok szép emlék köt, én voltam például az első kis herceg. Már gyerekként elkezdett érdekelni a színház, tehát gyerekszínészként kezdtem. Ellógva egy matek témazárót, inkább a válogatás felé vettem az irányt, ahol kiválasztottak a szerepre. Onnantól kezdve a Csabai Színistúdióba jártam. Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színháznál alkotok, mint művészeti díszletfestő és szobrász. A Pécsi Nemzeti Színháznál pedig, közalkalmazottként foglalkoztatnak. Adja magát a kérdés, mégis hogyan kerültem Pécsre? Nos, egyszerűen átcsaltak Szegedről. Habár ahogy jelenlegi helyzetem is mutatja, csak visszahúzott a szívem.

A közvélemény még mindig megfoghatatlanként tekint erre a szakmára. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Az a furcsa, hogy 15 évvel ezelőtt ezt a szakmát, mint díszítő festő és szobrász megbecsülték és legalább olyan fontos volt az, hogy ki készítette el a díszleteket, mint az, hogy mondjuk ki játszott bennük. Manapság a színházakban egy premieren meghajol a rendező, a díszlettervező, a szcenikás, a fő öltöztető és a világosító. Természetesen a plakátokon mindannyian szerepelnek. A díszletfestők neve idővel valahogy eltűnt. Ez annak köszönhető, hogy Magyarországon az embereket egyre kevésbé érdekli a képző és iparművészet. Így azokba a munkálatokba se látnak bele igazán, amelyekkel megteremtődik számukra a világ, aminek részesei lehetnek pár óráig. Ergo az emberekben fel sem merül a kérdés, hogy vajon ki készíthette azokat a - jó esetben - lenyűgöző elemeket a színpadra. Csupán nyugtázzák magukban, hogy tetszet-e vagy sem.

Mekkora versenyről beszélhetünk a szakmádon belül?

Erre tudok talán a legegyszerűbben válaszolni: Kicsi. Nagyon kevés festő lehet jó díszletfestő. 60x40-es vásznak otthoni festéséből kizökkenve 12x14-szeres vásznakon jól dolgozni nem egyszerű, ehhez nem elég egy főiskolai tudás. Nagyon kevesen tudnak a méretek között ingázni. Rálátás szükséges ahhoz, hogy valaki azt mondhassa magáról, hogy ő igenis jó a szakmáján belül. Lehet középszerű díszletfestőnek lenni, de az ember minek legyen középszerű, hogyha az idővel nem fizetődik ki?! Ismerek olyan szakmabelit, aki ezt profin űzi, de meg is kapja a neki járó tiszteletet. Ő nem más, mint Farkas Imre. Fontos, hogy sajnos nem itthon, hanem Ausztriában tevékenykedik. Kint őt etalonként tartják számon. Itthon is fest például az Operaháznak díszleteket, de biztos vagyok benne, hogy méltatlanul, de nem örvend akkora elismerésnek, mint külföldön.
 
Milyen művészeti stílus áll hozzád közel?

Hozzám a hiperreál áll közel. Korszakra lebontva az impresszionizmust mondanám. Nagyon szeretem a fények játékát, ezért is esik erre a választásom. Mivel a festő ilyenkor nem a tárgyakat jeleníti meg a vásznon, hanem a fényeknek a visszavetülését. Viszont az, amiben én szeretek festeni és, amiben szeretnék jól érvényesülni, az egyértelműen a hiperreál.

Mikor kaptad az első megbízásodat és melyik színház felkérése volt?


Az első rendes felkérésem az Pécsről volt. Ezzel párhuzamosan kerestek a Győri Nemzeti Színháztól illetve Budapesten a Pesti Magyar Színháztól is. Tulajdonképpen ezek egy nyár alatt zajlottak le. Különböző tervezőktől hallották a nevem, akikkel már dolgoztam együtt. Amikor a színházi közszférába kikerült a nevem akkor próbáltak igazán elcsalni a különböző színházak..Egyetemista voltam, amikor elkezdtem dolgozni a Szegedi Nemzeti Színháznál, de tudni kell, hogy én nagyon küzdöttem azért, hogy ide felvegyenek.

A rendezők mennyire adnak szabad döntést, nagy mozgásteret a munkád során?

A rendezők valójában nem szólnak bele a díszletgyártásba és kivitelezésbe. Sokkal inkább a tervezők. Két fajta díszlettervező létezik. Az egyik célirányosan tudja, hogy mit hogy akar. Elkészíti a makettet, a látványtervet, a műszaki rajzokat és az elképzeléseiből nem is enged. Az ő munkájukat a maximalizmus jellemzi. A másik pedig, aki kényszerszerepként éli meg a saját szakmáját és ez sajnos a munkája során is látványosan megjelenik, hiszen egyszerűen nem tudja, hogy mit szeretne. Ilyen esetben én önkényesen szoktam dolgozni. Főleg akkor, ha a terv nem pontos. Ebben a helyzetben nem várhatok arra, amíg lejön a díszlettervező és megosztja velünk elmélkedéseit, hanem elindítom magamtól a folyamatot.

Különböző darabok esetén miket kezdesz el tanulmányozni a tökéletes díszlethez? A történelmet, a karaktereket, a színészeket esetleg a zenét?

Köszönöm, hogy felsoroltad, mert ezek közül mindent. Jelenleg Turi Erzsébet által tervezett Árgyélus királyfin dolgozunk szorgosan, ami lényegében egy meseopera neogótikus elemekkel. Kétoldalú díszlet, amelynek az egyik fele egy pompás, lehengerlő látványt nyújt, a másik fele pedig, ahogy kifordulnak a falak, egy totálisan szétomladozó épületcsoport. Mivel művészettörténetet végeztem így tudnom kell, hogy mely stílus pontosan milyen látványt kíván meg és milyen elemektől válik teljessé. Egyébként jelmezkészítéssel is foglalkozom. Az utolsó munkám egy három méteres óriás volt. Ebben az esetben három személy igényét kellett szem előtt tartanom. A tervezőjét, az általa megalkotott ötletek miatt, a szcenikusét, a legyártás miatt, és a színészét pedig a kényelme miatt.

Mi volt a legkreatívabb díszlet, amit valaha kértek tőled?


Az, amit én nagyon szeretek a díszletekben, hogy végül is, amit te, mint néző látsz a színpadon, az egy nagy hazugság. A falak nem betonból vagy éppen téglából vannak, a leomló vakolat az nem leomló vakolat. Én azt a díszletet szeretem csinálni, aminek a végeredménye valósághű. A szegedi előadások közül a Boldogtalanok díszletkészítése közben például igazán kiélhettem magam. Egy leomlott, lepukkadt, penészes falú, recsegő deszkás díszlet volt, ami nem állt semmi másból, mint friss fából és festékből. Mikor végeztem vele, akkor pedig a színház igazgatója, Gyüdi Sándor mondta azt, hogy ez olyan kiválóan sikerült, hogy elmenne akár filmdíszletnek is. Részletes volt a kidolgozása és ebben rejlett igazán a szépsége. Például igyekeztem tökéletesen ábrázolni az apró penészvirágokat is. A másik ehhez hasonló nagy élményem pedig Pécsett, egy Horesnyi Balázs által tervezett opera volt, ahol neogótikus épületeket kellett kifaragni és a legkisebb részletekig megalkotni.    

Azon színházak közül, ahol már dolgoztál hol ragaszkodtak jobban a korhű díszletekhez?


Pécsett. Bár előfordul, hogy ilyen téren is önállósítom magam és valami egyedit alkotok. Az Árgyélus királyfi esetében a szép oldalra, az egyik csúcsba egy 4-5 cm nagyságú angyalt faragtam bele, ami miatt mindenki kérdőre vont, hogy mégis mi a célom vele, hiszen nagyjából senki nem fogja észrevenni.
Én mégis úgy gondolom, hogy ha a hatszázból csak egy ember is észreveszi, akkor már megérte azt a fél napot.

Mennyi idő telik el a díszlet kitalálása és a színpadra kerülés között?

A tervezés pár nap alatt lezajlik, a kivitelezés normál körülmények között egy hónap. A lakatos és asztalos megcsinálja a vázat és arra dolgozunk rá, mi festők és szobrászok.
 
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Arra, ami körbejárta Magyarország négy vagy öt színházát, ez pedig a Bánk bán 12 méter hosszúságú timpanon szoborcsoportja volt. Knopp Péter kollégámmal hoztuk létre. Tulajdonképpen a budapesti Nemzeti Múzeum timpanon szoborcsoportjának tökéletes másolata volt.

Mi a nyertes díszlet titka, amely által akár fennmaradhat a neved?

A titka a precizitás. Tisztában van minden ember azzal, hogy a díszletfestés egy elmúló művészet, mivel többsége a díszleteknek vagy kukába kerül vagy eltüzelésre. Mégis úgy érzem, hogy a nevem nem ezáltal a munkám által fog majd fennmaradni, hanem például a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban lévő hat bronz domborművemtől. Három évvel ezelőtt, mint fiatal szobrászt kértek fel egy tanáruk elvesztése és emlékének megörökítése kapcsán, hogy készítsem el az első domborművemet. Jelenleg ugyancsak folyamatban van újabb három, illetve egy Radnóti-díj plakett elkészítése is. Minden tekintetben igyekszem helytállni a munkám és az életem által nyújtott összes területen.
 
Kiss Nikolett


<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS