[ 2013.11.01 ]

Holc Viktória novellája

Ma nincsenek órák. Senki sem dolgozik, mégis mindenki siet, kapkod nem tud megállni egy percre sem. Itt ülök a padon és nézem, hogy rohannak az emberek egyik dombocskától a másikig. Kezükben virág, gyertya, koszorú. Minden évben ezen a padon ülök. Innét figyelem, hogy keresgetik az eltűntnek hitt helyeket, emlékeket. 

 

Igen, sajnos minden évben egyre több helyet kell felszabadítani és sokkal többet a fiatalok számára, mint régen. Az elsuttogott szavak járnak az eszemben: "rossz társaságba keveredett, jogsija sem volt." Mégis, a szomorú tekintetek és az évszámok sokkal többet elárulnak, mint szeretném.

Nem akarok figyelni rá! Nem akarok! Inkább csak nézem azt a sok embert, akik sietnek átfagyott csontokkal. Tényleg hideg van, rettentően hideg, de ez az én napom. Nem számít. A tömeget nézem, és kutatok. Kutatok a szeretteim után, hátha felbukkan valaki. Mindig itt találkozunk, minden évben, idén is jönni fognak.
 

Egy család sétál el előttem, megismerem őket, múlt évben is találkoztunk, de nem vesznek észre. Tiszteletüket teszik az elhunyt nagypapánál, gyújtanak egy gyertyát és tovább mennek. Amint ellépnek a gyertyát elfújja a szél. Sóhajtok egyet és odalépek. Megpróbálom meggyújtani, de nem sikerül. A szél a legnagyobb ellenség a mai napon.
 

A szürkület egyszerre varázslatos lesz. Mindenhol gyertyák és virágok, csodás látvány. Épp, hogy felnézek ismét egy nagyobb társaság közeledik. Elég hangosak, magukra vonják a figyelmet. Úgy nézem ittak is. Körülállnak egy nem túl régi sírt, tavaly még nem volt itt. Elcsendesednek. Illetlenség bámulni őket tudom, de nem tudok más fele nézni. Egy srác térdre esik és patakzanak a könnyei. Egy szót ismételget: Anya.
 

Elérzékenyülök, próbálom elpislogni a könnyeket. Nem figyelek oda, nem akarok! Csak várok türelmesen.

Hiába. Elmúlt az egész éjszaka és nem jöttek. Nem jött senki. Ez volt az első ilyen alkalom. Felállok a padról és biccentek. Most már nem várhatok, muszáj mennem. A csalódás, amit érzek fájdalmas. Szinte fájdalmasabb, mint amilyen az életem utolsó perce volt.