HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
@egyetemista
„Míg a halál el nem választ…”
[ 2015.09.19. ]

„Nagyon nehéz korszak annak, aki személy akar lenni, semmi egyéb, csak valódi, létező személy, és nem személyiségjegyek gyűjteménye, amelyeket egy végtelen számú figurát tartalmazó automatából választottunk ki.”

Azzal az instrukcióval kaptam e lebilincselő könyvet egy barátomtól, hogy „csak akkor kezdd el olvasni, ha épp nagyon boldog vagy, mert ha végeztél vele, már tutira nem leszel az” – így ellensúlyozva a bennem kavargó érzelmeket.

Gillian Flynn legutóbbi, 2012-ben született regénye, a Holtodiglan valóban egy erőteljesen a lélekre és az elmére is ható pszicho-thriller arról, hogy a családi ráhatás, illetve az életünk során felvett szerepek miképpen befolyásolják azt az embert, akivé felnövünk, valamint a körülöttünk élőket is. Ráadásul az ember folyamatosan változik, ezeket a változásokat pedig leginkább a hozzánk legközelebb állók érzékelik.

Kiváló példái ennek a – tipikus amerikai történetnek induló – könyv főszereplői: Amy és Nick, akik látszólag gondtalan házasságban élnek a macskájukkal az USA-béli Missouri államban, mely az írónő szülőföldje és regényeinek kedvelt helyszíne. Az események előrehaladtával cseppet sem olyan érzés lesz úrrá rajtunk, mintha minden az előírt forgatókönyv szerint zajlana. Épp ellenkezőleg: minél többet tudunk meg a szereplőkről, annál inkább szöget üt a fejünkbe a gyanú, hogy valami nincs rendben.

A hagyományok szerint egy pár életében az ötödik házassági évforduló – az úgynevezett „falakodalom” – a felek kitartásáról, mint egy állhatatosan kifaragott fáról tesz tanúbizonyságot. Nos, esetünkben ez a jeles nap különösen emlékezetes nyomot hagy a házastársakban, mivel Nick feleségének, Amynek nyoma veszik. A férj azonban nem úgy reagál, ahogyan azt elvárhatnánk: nem kétségbeesetten, hanem mindössze kötelességből kezdi el keresni eltűnt feleségét, ezzel pedig nemcsak az olvasó, hanem a nyomozók szemében is gyanússá válik. Ám ahogy egyre jobban belemerülünk a házastársak életébe, az írónő – a feszültségfokozó elemeket bravúros ügyességgel alkalmazva – folytonos bizonytalanságba ringat bennünket azzal kapcsolatban, mi is az igazság.

Továbbá remek írói fogás, hogy a feleség naplójának és a férj elbeszélésének köszönhetően mindkét nézőpontból nyomon követhetjük életüket az első találkozástól mindaddig, amíg száznyolcvan fokos fordulatot nem vesz a cselekmény, ezzel elrettentő példaként szolgálva az olvasóközönség számára. Flynn nemcsak az eltűnés utáni nyomozást tervezte meg óramű pontossággal, de szereplőinek tettei is egyenes arányban van a jellemükkel, személyes gondolataik pedig pontosan tükrözik érzelmi állapotukat. Ugyan elsőre úgy tűnhet, a történet befejezése nem kielégítő, a karakterek fejlődése nem történt meg, az írónő nehezen találhatott volna jobb megoldást lezárásként. A katarzis viszont már a regény felénél bekövetkezik, és egyedülálló módon egészen a végéig kitart.

A kötet címadása – a magyar fordítókat meghazudtoló módon – sokkal találóbb, mint az eredeti Gone Girl, mely csak a lány eltűnésére utal, míg a Holtodiglan többet sejtet ennél, rámutat a regény fő üzenetére, miszerint „a feltétel nélküli szeretet fegyelmezetlen szeretet, és amint azt mind láttuk, a fegyelmezetlen szeretet katasztrofális következményekkel jár.

Kovács Margit

Képek: internet

 

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS