[ 2015.10.26. ]

Az alábbiakban a Kávészünet együttessel készített interjú folytatását olvashatjátok. (Az előző részt itt olvashatjátok.) A frontemberekkel: Popovics Györggyel és Németh Ferenccel, egyebek mellett klipforgatásról, jövőbeli terveikről, valamint a költészet és az irodalom kultúra- és értékközvetítő szerepéről beszélgettem.

Miért pont a verseknek tulajdonítjátok a legfontosabb kultúraközvetítő szerepet?
Fecó: Nem feltétlenül mondanám ezt, szubjektív dolog, hogy mi a legnagyobb kultúraközvetítő szerep. Sajnos a suliban a diákok megszokják azt, hogy az irodalom órán rossz jegyet kapnak, és az irodalom, meg a versek és ezáltal a kultúra is, a költészet, a magyar nyelv, az nem jó, pedig valójában csodálatos dolog. Nagyon szép, eleve anyanyelvnek hívjuk a nyelvünket, én kb. úgy viszonyulok hozzá, mint az édesanyámhoz. Ez nagyon háttérbe szorult manapság. Ez ellen is igyekszünk tenni, azáltal, hogy a szépirodalmi műveket elvisszük, főleg ezeknek a fiataloknak, akik egyébként csak a nagyon egyszerű popszövegeket értik meg. Ez nagyon fontos, mert így az agyuk is jobban kinyílik, így jobban rá tudnak látni a világra és hatékonyabban tudnak az élet minden területén érvényesülni. A kultúrának ezért is van fontos szerepe, és a versek olyan értékeket, dolgokat, szépségeket tartalmaznak, amit mondjuk, egy filmből vagy popzenéből nem lehet elsajátítani.

Milyen kultúr-cikkeket fogyasztotok a szabadidőtökben a zenélésen és a verseskötetek forgatásán túl? Olvastok-e prózát, szépirodalmat?
Fecó: Éppen, ahogy ide utaztunk a busszal, olvastam Lovasi András könyvét. Pont befejeztem. Egyébként érdekes volt, mert ő is egy könnyűzenei szereplő, Kossuth-díjas, tehát elég nagy név a szakmában. Érdekes volt olvasgatni azt, hogy ő miken ment keresztül, pozitív, negatív benyomásokat egyaránt, talán még tanulni is lehet belőle. Régebben olvastam sokszor Lőrincz L. Lászlótól vagy Stephen Kingtől, tehát prózát is szeretünk olvasni, vagy például szépirodalmi művet. A Quo Vadist Sienkiewicztől nagyon fiatalon kezdtem el olvasni. Vannak olyan oldalak, amikor a fél oldal lábjegyzet, mert annyira bonyolult latin kifejezések vannak. Egy 8-10 éves gyerek ezt nem igazán érti meg, de pár évvel később elővettem a könyvet és elolvastam, mert nagyon lekötött. Így van ez a József Attila versekkel is, hogy hiába tanuljuk fiatalon, akkor még nem vagyunk rá elég érettek, hogy azt úgy értelmezzük, ahogy jobban át lehet élni. Sajnos nagyon kevés az időm arra mostanában, vagy keveset szánok rá, hogy könyvet olvassak, de például ezt a Lovasi könyvet örömmel olvastam el.
Gyuri: Nem feltétlenül egy szépirodalmi mű és nem egy tipikus klasszikus magyar íróról van szó, de Dan Brown könyveket nagyon szeretek olvasni. Az valahogy olyan, hogy három nap alatt elolvassa az ember, jólesik neki, nem görnyed felette sokat.

Zenészként vagy magánemberként van-e példaképetek, van-e olyan személy, akire felnéztek?
Fecó: Aktuális a kérdésed, mert én lényegében gitáros vagyok a zenekarban, és éppen körülbelül egy hete találkoztam Joe Satriani-val, a kedvenc gitárosommal, aki sokak példaképe, mert mondhatni ő a modern kor Jimi Hendrix-e. Talán túlzás, mert lehet, hogy valakinek nem jelent annyit, de nekem igen, és szerintem nagyon sok gitárosnak is. Hogyha választhattam volna egy embert, akivel szeretnék találkozni, akkor talán ő lett volna az, és sikerült. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy erre jár, de koncertezett Budapesten és eldöntöttem, hogy mindenképpen elmegyek a koncertjére. A Facebookon volt egy játék: kitett egy olyan videót, amiben egyetlen egy hangot elrontott egy számban és keresték, ki az, aki észreveszi. Persze irkáltak egy csomóan, de valahogy engem sikerült kiválasztaniuk és nyertem egy találkozót vele. Ez nagyon nagy öröm számomra, kisgyereknek érzem magam ilyenkor. Jó érzés volt, mert nagyon barátságos is, kellemes élmény marad ez számomra. Őt talán tekinthetem példaképnek, de, hogyha tényleg szó szerinti értelmében nézem, akkor nincsen példaképem. Vannak olyan emberek, akik szerintem zseniális szövegeket írnak, nagyon szép dalokat szereznek és sok fajta zenész, előadó meg dalszerző van, de hogyha valakinek a lelkéből szólnak a dolgok és nem csak úgy leír és elkezd komponálni, az engem nagyon meg tud érinteni és ezeket az embereket nagyon sokra tudom tartani.

Jelenleg mik a jövőbeli terveitek, kilátásban van-e, hogy mással is közreműködtök egy dal megalkotása során (a Punnany Massif-os Wolfie-n vagy Akkezdet Phiai-s Saiid-on kívül)?
Fecó: Van ez a Kávészünet Slam Turné nevű projektünk, aminek az egyik állomása éppen 31-én lesz Budapesten és oda például Saiid is érkezik meg Indiana, aki egy nagyon jó slammer, ők jó cimboráink. Saiiddal például dolgozunk egy közös számon is, amiről nem is árulnék el többet, szerintem nagyon érdekes lesz. Wolfie-val is, biztos vagyok benne, hogy együtt fogunk működni a turné keretein belül. Korábban is sok-sok állomáson vettünk részt együtt velük, például Erdélyben is voltunk. Mostanában már a határon kívül szinte az összes szomszédos országban jártunk a magyar emberek között. Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó érzés, hogy ha kimegyünk a zenekarral zenélni, olyan fogadtatásban részesülünk vendégszeretet gyanánt, hogy még inkább otthon érzem magam.

Az ötödik – József Attila: Tiszta szívvel című verséhez készült – videoklipetek nem éppen szokványos, már a szereplőit illetően is eltér az előzőektől. Honnan származik az ötlet, és hogyan valósítottátok meg a kivitelezését?
Gyuri: A klipet Indián készítette. Jópofának találta, hogy a kutya szájában ott az iPhone, amin mi beszélünk. Ő kreálta a képi világot a kutyákkal, hogy ezt társítsuk a zenéhez.
Fecó: Indián eléggé közismert és közkedvelt kliprendező, nekünk sikerült vele dolgozni. Van, akinek tetszik a kutyás megoldás, valakinek nem, nekünk tetszett. A közös munka során, együtt agyalunk a dolgokon és mindenkinek voltak jó ötletei, de mindenféle hátsó szándék nélkül meg lehet dicsérni őt, mert nagyon jó rendező és remek ötletei vannak. Nagyon észnél van, hogyha ötletelni kell és tud alkalmazkodni a zenekar stílusához is, úgyhogy nagyon jó volt vele közösen dolgozni. A kutyusok pedig nagyon ügyesek és okosak, mert hamar megcsinálták, amit kellett, például egyikük intésekre betakargatta magát a pokróccal, szóval le a kalappal előttük!

Kovács Margit
Fotó: sadaweb.hu