HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
@egyetemista
„Egyszerűen csak cselekedni kell”
[ 2015.11.16. ]
A következőkben az Intim Torna Illegál két frontemberével: Kiss Sándorral és Dorogi Péterrel készített interjú folytatását olvashatjátok. (Az előző részt itt találjátok.) Szó esett munka és magánélet összehangolásáról, illetve a srácok nemcsak a zenekar jövőjéről beszéltek, hanem az utókornak, valamint a szegedi egyetemistáknak is üzentek.

A nyár nagy slágere volt még a Balaton is, Polgár Odettel és Meszes Balázzsal közösen, milyen indíttatásra, hogyan született ez a dal?
Peti: Balázs Ádám Magyarország jelenleg legismertebb filmzeneszerzője, ő kért fel minket, hogy együtt dolgozzunk ezen a Balaton című számon, ami a Balatoni nyárnak lett a főcímdala. Ez a trió egyszeri alkalomra jött össze, nem is gondoltuk, hogy ezt akár a rádió le fogja játszani. Úgy voltunk vele, hogy ez arra készül, hogy kb. 35 másodperc kell majd belőle, aztán valamiért önálló életre kelt, mint a Terminátor. Nem tudtuk kikapcsolni, valószínűleg ezért. (nevet) Nagyon örülünk neki, hogy ilyen sikeres lett, mint látod is, három előadót amúgy is nagyon nehéz összehozni, például Odettel azóta se találkoztam, pedig ez valamikor júniusban készült. Nem hinném, hogy ezt bármikor is elő fogjuk adni, úgyhogy ez megmarad azoknak, akik szeretik. Magunknak egy jó élmény volt, tök jól éreztük magunkat abban az egy-két hétben. Aztán szerintem the end, és ezzel vége ennek a Balaton-történetnek.

Ha jobban megnézzük, 5 év alatt gyakorlatilag többet produkáltatok (3 nagylemez, 2 kislemez, 6 videoklip), mint egy 10 éves formáció. Nem sínyli meg a magánéletetek ezt a rengeteg karrierbe fektetett munkát?
Peti: Nem! Tök jó, mert minél sikeresebbek vagyunk, annál jobban szeretnek minket otthon. (nevet) Nézd, minden szakmának megvan a belefeccolt ideje, tehát ha mondjuk sikeres szobafestő lennék, akkor valószínűleg a csajom itt élne Budapesten, én meg valahol Belgiumban dolgoznék, és félévente egyszer találkoznánk, mert annyira jól tudok szobát festeni. Ha bróker lennék, akkor meg tudjuk, hogy mi lesz, hiszen láttuk a Leonardo di Caprio-s filmet, ugye, ott meg az a csúcs. Tehát valójában az, hogy mi Magyarországon vagyunk és minden egyes éjszaka haza tudunk menni, maximum három órán belül a saját ágyunkba, erre ez az ország kiváló. Amerikában megint más lenne, mert akkor repülni kéne Miami-ból Los Angelesbe, az viszont megsínylené a magánéletünket, de ez igazából egy nagyon pici kis torta itt. Nem olyan vészes ez, mint amilyennek néhány ember leírja.
Sanyi: Azért azt hozzá kell tenni, hogy az Intim Torna Illegál fegyelmezett zenekar olyan szempontból, hogy mentálisan és fizikailag is felkészült erre. Ez nagyon fontos, mert amikor fesztiválszezonban zsinórban van 4-5 koncert, akkor nincs ivászat, nincs hajnalig dáridó, hanem tényleg be kell ülni a buszba és hazamenni, mert akárhogy is szeretnéd, nem fog menni a negyedik koncert, mert nem fogod bírni. Ez is fontos, hogy nagyon hamar ki lehet ebben égni. Egyébként, ha befut a zenekar, egy 4-5 év alatt ezt meg lehet oldani, hogy aztán sose többet, hogyha úgy csinálod, de ennek is megvan – mint minden más munkának egyénként –, a metódusa, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem. Egyébként a szórakozásnak is nagyon megvan az ideje, mi a nyáron, pont a SZIN-en már ki szoktuk ereszteni a gőzt, mert általában az az utolsó nyári koncertünk, vagy ha a Kobuci Kertben van az utolsó buli, vagy mondjuk a nyárindítón. Meg kell említenem itt a Tankcsapdát, aki nagyon sokat dolgozik, sok bulit, koncertet játszanak, de nem mai gyerekek, aztán mégis bírják, mégis tolják, úgyhogy nem gondolnám, hogy ez kiégeti az embert.

Mindketten családosak vagytok, ti magatok is érzékelhetitek, milyen rohamosan változik a világ. Szerintetek mit lehet tenni annak érdekében, hogy jobb élete legyen az utókornak?
Peti: Épp most láttam Holnapolisz című filmet, aminek a végén Hugh Laurie tök jól összefoglalja néhány mondatban az emberiségnek a munkásságát, hogy mi az, amit meg kell hozni ahhoz, hogy jobb legyen a világ, de az emberek nem teszik meg, azért, mert ahhoz meg kell mozdítani az ujjukat. Sokkal kényelmesebb megvárni a világ végét és végignézni a saját halálukat, minthogy erőfeszítést tegyenek. Rengetegszer láttam és tökre betalált ez a mondat, tök jól össze van foglalva, meg is néztem a filmet háromszor. Én azt gondolom, hogy minden ott van az emberek szeme előtt, ott van a változtatás joga és az erő is ott van, egyszerűen csak cselekedni kell, meg kell tenni.

Ti voltatok a MOL Bringaprogram arca, köztudott, hogy kedvenc mindenetek a biciklitek, a mindennapokban is ilyen környezettudatosan, természetbarát módon éltek?
Sanyi: Nézd, tök őszintén mondom, én általában nem szoktam azt nagyon szeretni, ha valaki odaáll, és azt mondja: „én környezettudatos Sándor vagyok.” Nem, valójában én is ugyanúgy a szemetet odateszem, ahova kell, egyébként valóban nagyon sokat járok biciklivel, nagyon sokat járok azzal a biciklivel, akivel nagyon jóban vagyunk, most nem mondom a márkanevét. Mindannyian biciklizünk, tehát az előbbi témához kapcsolódva, amit ezért a világért meg tudunk tenni, hogy egy picit jobb legyen, a saját mikrokörnyezetemben, azt megteszem. De ez ugyanolyan, mintha azt mondanám, hogy nem dobálom ki oda a szemetet, ahova nem kell, hanem azért erre figyelünk. Szerintem mindannyian így vagyunk ezzel. A Kedvenc mindenem a biciklink az pont egy annyira őszinte dal, hogy nem is tudjuk dalnak felfogni, legalábbis én úgy vagyok vele, hogy az egy olyan életérzés-szerű dolog, ahogy a Janó rappel benne, hogy szerintem benne van minden, hogy mi hogy állunk ehhez.

Korábban azt nyilatkoztátok, hogy „szeretnétek meghökkenteni a közönséget”. Mint tudjátok, az egyetemi lapunk neve is Hökkentő, zárásként üzentek-e most valami meghökkentőt a szegedi egyetemistáknak?
Peti: Egyszer leírtam és azóta ezt szajkózza mindenki, hogy „Vágjál lyukat a kádba!”
Sanyi: A Facebookra szoktuk kitenni meg valahogy nálunk ez szállóige lett, hogy á, mindegy, vágjál lyukat a kádba. Ha rosszul vagy, szerelmes vagy, csalódás ért, vágjál lyukat a kádba. Egyébként, ahogy elkezdték a dalt felkapni, akkor ez egy ideig nagyon nagy szlogen volt, hogy „á, hagyjad, vágjál lyukat a kádba!” Úgyhogy szerintem „Engedjétek el és vágjatok lyukat a kádba!

Kovács Margit
Fotók: www.jateklub.hu
 

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS