HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
@egyetemista
Érdi Tamás a hangok világából
[ 2016.01.20 ]
Érdi Tamás Torontóban szerezte meg művészdiplomáját a Royal Konzervatóriumban, Leon Fleisher tanítványaként. Eddig a világ 23 országában lépett fel. A Gundel művészeti díjas, Junior Prima díjas, Prima Primissima díjas zongoraművész 2012-ben elnyerte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is. A közönség visszajelzése, a taps zúgása, a személyes gratulációk legalább akkora örömöt jelentenek számára, mint az itt felsorolt díjak. Magyarországon szinte az összes szimfonikus zenekarral játszott, 2015. november 30-án a Szegedi Nemzeti Színházban az egyetemi együttes, az Universitas Szimfonikus Zenekar kíséretében mutatta meg tehetségét. Vele készült az alábbi interjú.

Hogyan találkozott a zenével?


Lehettem úgy 3-4 éves, amikor rátaláltam dédapám öreg zongorájára. Bár a hegedűt és a fuvolát is megpróbáltam, de végül a zongora mellett döntöttem, mert ez az a hangszer, amellyel akár egy egész zenekart is lehet helyettesíteni. Kezdetben mindenben a zenét kerestem: feltűnt nekem, már hét évesen, hogy a villamos fisz hangon szólal meg, amikor fékez, a madarak csicsergéséből pedig Chopin dallamait hallottam. A tenger morajlása is óriási élményt jelentett számomra, alig tudtak kihozni a vízből, annyira lenyűgözött a hullámok hangja. Amikor repülőre ültem (szemműtéteim miatt sokat utaztunk Amerikába), több órán át tartó úton nekem Mozart és Chopin jelentette a kikapcsolódást.  A Varázsfuvola volt életem első nagy zenei élménye, ha nem „láttam” százszor, akkor egyszer sem. A szüleim az Erkel Színházba vittek rendszeresen, s az első alkalommal, szó szerint sírva fakadtam, amikor véget ért az előadás. Nehezen tudták belőlem kiszedni, hogy mi a bajom. Végül nagy nehezen bevallottam, mi az elkeseredésem oka: „ezt a zenét már soha többé nem fogom hallani”? Ettől kezdve, ha esett, ha fújt mentünk az Erkel Színházba. Szabó István filmrendező barátunk hallott lelkesedésemről, és megszerezte nekem a Bergman-féle Varázsfuvolát, ezután már nem akartam Operába menni. Mozart volt az első szerelem, de csak addig, amíg Schubertet meg nem ismertem. Hozzátenném, azóta mindig az a kedves, akivel épp foglalkozom. Persze Mozart azért az első volt, s talán azért Ő maradt a legfontosabb…
 

Hogyan indultak meg tanulmányai?

Édesanyám Kocsis Zoltánnal készített riportot a televízióban, s mesélt neki zongorával való kapcsolatomról, hogy például különböző hangnemekben lejátszom a Marseilles-t. Ő hívta fel a figyelmét arra, hogy ezzel akkor foglalkozni kell. Neki köszönhetően ismerkedtem meg Becht Erikával, aki a mai napig a tanárom, és Ő segít a felkészülésben. Úgy is mondhatnám: ő az én kottám. Ezek a műveket, amelyeket most játszom, már nem is lehet Braille kottában megszerezni. Egy zongoraversenyt legalább fél évig tanulhatnám Braille kottából: egyik kezemmel tapogatom, a másikkal lejátszom a hangokat.... Erikával sokkal könnyebb, újrakomponáljuk a darabokat, s a pontos hangsúlyok, szünetek, hangok így gyorsabban megtanulhatóak. A zongoraversenyeket két zongorán gyakoroljuk, ilyenkor Erika a zenekart játssza. Amikor már pontosan tudom, hogy mi van a kottában, nyersen enyém a darab, akkor hallgathatom meg más előadóval, de nem is eggyel, így kerülhető el a másolás, s így alakulhat ki a saját elképzelésem egy-egy műről. Ezt követően rendszeresen meghallgat Eckhardt Gábor vagy Vásáry Tamás, s így alakul ki a végleges elképzelés.  Zeneakadémiai tanulmányaimat Bécsben kezdtem, Joó Imolánál, majd később Rico Saccani olasz karmesterrel koncerteztem az Erkel Színházban, majd az Izlandi Szimfonikusokhoz is elvitt, s ezt követően Ő ajánlott  Torontóba az ottani rektornak, Peter Simon-nak. Kaptunk egy meghívólevelet, meghallgattak, Torontóban, s ekkor mondta Leon Fleisher, hogy „semmi akadálya, hogy ez a fiú az én osztályomba járjon”.

Mi a motivációja a fellépésekhez?

Nagyon örülök a díjaknak, de legalább akkora elismerés a közönség reakciója, amikor tapsolnak, kiabálnak koncert végén, vagy amikor a légy zümmögést is meg lehet hallani a koncert  közben, és az az igazi csoda, amikor megteremtődik a varázslat. Ez ad erőt a napi hat órai munkához, ezért érdemes dolgozni. Mert sokszor elmondtam már, de nem győzöm ismételni, hogy Mozart és társai nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Kik a példaképei?

Példaképeim közé tartozik Vásárhelyi Tamás, Kocsis Zoltán, Fischer Annie (az ő felvételeit szoktam hallgatni), Richter – sokan vannak.

Hornyik Anna Viola
Kép: Internet



<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS