HÖKKENTŐ 2015. nyári szám
Hökkentő kártya regisztráció
Hol szeretsz leginkább bulizni?
Az év diákújsága
Ötletláda
@egyetemista
Egy kávéfüggő megtérései
[ 2017.03.23 ]

  Álmodom. A kávéfőzőm már megint odaégette a kávét. Isten bizony, próbálok felébredni, de a fekete nedű nélkül nem hiszem, hogy menni fog. Meggyónom. Tudom, hogy vétkeztem, Uram! Csináld vissza! Légyszi! Minden vágyam egy jó erős fekete ebből az olcsó bolti kommerszből! Csak hagyd, hogy főzzek egy kávét! Tudod olyat, aminek kávé íze van, vagy legalább hasonlít rá! Most csak olyat tudok készíteni, aminek égett gumitömítés és az alumínium ad borzongatótó karaktert. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, eddig se volt sokkal finomabb, de legalább hasonlított valami létezőre, akkor még a kellemetlenségeket még el tudta nyomni a tej és a cukor édes íze. Miért megy tönkre minden körülöttem? Mit vétettem ellened?

  Tudod mit? Elegem van belőled! Inkább áttérek a muzulmán hitre!  Előbb előírás szerint megmosakszom, majd egy imaszőnyegen a Korán szavait mormolva hajlongok napkelet felé: Ó, Allah, segíts bűnös lelkemen! Hirtelen a semmiből egy csésze kávé terem előttem. A csészén a következő felirat látható: Allah Akbar. Jelen pillanatban egyet tudok érteni vele. Megérzem a gőzölgő kávé isteni illatát. Belekóstolok. Az élvezetét rontja, hogy a zacc szemei a fogaim közé ragadnak, mint megannyi homokszem egy kiadós homokvihar után. Nagyon nem csodálkozom, hisz ilyen a török kávé. Szilárdan hiszem, hogy ez az egyetlen helyes módja a kávé elkészítésének, minden más megoldás szentségtörés. Innám is tovább, de többet nem lehet, mert valaki rám parancsol, hogy menjek fürdeni. Nem ellenkezem, inkább megköszönöm, hogy figyelmeztetett rá, nehogy baj legyen. Még a végén Allah megharagszik, és én azt nem szeretném, mert akkor nem kapok szüzeket.  Arra számítok, hogy a fürdő majd felfrissít. Nem jött be. Még mindig alszom. Ezek szerint nem hat a kávé. Hirtelen Indiában találom magam a Gangesz partján. Megcsap az égő hús szaga, de furcsa mód teljesen természetesnek találom. Hirtelen egy szent tehén áll meg előttem és kínál kávéval. A szarvára ráillesztett tálcáról elveszem a csészét, amin egy hatkarú, ember-elefánt hibrid illusztrációját veszem észre. A célirányosan az orromba kóválygó, fűszeres illat hatására revelációm lett: áttértem a hindu vallásra. Az aromával együtt több ezer év tudását szippantom magamba. Miközben iszom az immáron gondosan, zaccmentesre átszűrt, kardamommal ízesített kávém, próbálok kiigazodni a sok száz isten között. Már egyre jobban megy. Nagy szívfájdalmam, hogy egyik se hasonlít kávébabra. Bejárom a környező településeket, de mindenhol csak szenvedést látok. Csalódottságomban gyorsan meg is kérdőjelezem eddigi hitem, amiért úgy érzem sok ezernyi értetlen tekintet vetül rám. Mire pislognék egyet, minden eltűnik a szemem elől. Pár perc eseménytelen csend után a semmiből egy ijedt tekintetű néger fickó csodálkozik el rajtam. Tőlem kb. 10 cm-re áll. Ezt kiáltja az arcomba: Zeru zeru! Tudom mit jelent ez, valószínűleg szellemnek hisz. Feltűnik, hogy kezében egy csésze kávé gőzölög. Óvatosan, ám de kellő sebességgel kikapom a kezéből, még mielőtt rám borítaná, vagy elrohanna vele. Gyanús az illata. Belekóstolok. Érdekesen kesernyés íze nagyon hasonlít a jól megszokott sarki boltban kapható kommersz kávémra. Úgy érzem hazaértem. Az egyik iskolázottabb őslakos közben idejön hozzám, és megkérdezi, honnan jöttem. Mondom neki: magyar vagyok és nem szellem. Visszakérdeztem, mert tudni akartam, hogy ő hova valósi, erre elkezdett magyarázni a Szíriuszról. Miközben szorosan megöleltem, megilletődöttségemben önkénytelenül elkezdtem szavalni a himnuszt, mert eddig még sohasem láttam fekete bőrű nemzettársat. Aztán megkérdeztem, hogy ő hány Istenben hisz, és ekkor kiderült, hogy jóval kevesebben, mint az Indiaiak. Ennek örülök, mert annyit elég nehéz volt észben tartani… Nagyon szellemes népek élnek errefelé. Azokból állítólag rengeteg van itt, de én már egyre kevésbé tudok hinni.

Most már egyre jobban érzem a hatást. Érzem, hogy csak félig álmodom. Hirtelen otthon találom magam az ágyamban, és arra eszmélek, hogy keresztény vagyok. Rosszul leszek ettől a tudattól. Saját egyházat akarok alapítani: minden kávézóból templomot csinálok, és ezután majd a Nagy Kávécserjéhez imádkozok. Ez lesz a Szent Kávébab egyháza. Papjaink képzett baristák lesznek, akik életüket ezentúl a kávékészítés művészetének szentelik. Segítségükkel rituális öngyilkosságokat hajtunk majd végre koffeintúladagolással az örök élet reményében. Hirtelen egy csoport hittérítő jelenik meg előttem, és mind ezt ismételgetik: "Megtaláltad már Jézust?". Erre diplomatikusan azt válaszolom, hogy az eltűnt személyek felkutatása a rendőrség és a titkosszolgálat feladata, nem pedig az enyém. Pénzt akarnak kunyerálni. 

Hirtelen elegem lesz az egészből. Megszűnnek a hangok és a képek, csak a valóság marad. Fáj. Ebből tudom, hogy már ébren vagyok. Megtagadok minden istent és ateista, sőt, racionalista leszek, és ehhez csak le kell mennem a boltba és szereznem kell egy normális kávéfőzőt. Odafelé és vissza is üvölt a propaganda, akár hová csak nézek, a rádióból reklámok és egyéb prédikációk másznak be a hallójárataimba és próbálnak ott megtapadni. Igyekszem nekik ellenállni, mert engem csak a kávé érdekel. Miközben egyre közelebb kerülök a célomhoz, egy alig hallható hang a fejemben időnként kétségbeesetten rám ripakodik: Aludj! Az ébrenlét blaszfémia! 

 

Pópity Balázs 

<< vissza
Hozzászólások (a hozászóláshoz regisztráció szükséges)
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki!
Hökkentő Tévé
Login: 
Jelszó: 
RSS