Hogyan tudnánk a semmit valamivé varázsolni? Vagy megtölteni? Sehogy!

A poharat, a hűtőt még csak-csak. De a fejeket? Azt kemény munka folytán, és aki a semmi titkát kutatja, az mit sütsz, kis szűcs, sós strucchúst sütsz, kis szűcs?! (Szegeznénk neki konkrétan a kérdést.) Tán sós húst sütsz kis szűcs…

A semmi gondolata már sok költőt, írót, művészt és a Hooligans-t is foglalkoztatta. Született több vers, óda, mítosz, film meg ez a cikk is ugye. Az ötlethiány esetén a Semmi a művészek múzsája. József Attilához gyakran ellátogatott a rejtélyes idegen. Idéznénk is tőle.

„Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.

Legyen, hogy ne legyen,

Legyen, hogy ne legyen -

mondjuk: Edit.”

1936 decemberében érintette meg a semmiség hatalma. Minket most ért el. Mikor már valamit kéne csinálni, akkor nem jut eszünkbe csak a semmi. Szomorú, de igaz. Keserű, de mégis édes. Mondjuk: Edit.

„Eszünkbe jutott egy ötlet,

és hirtelen öt lett.

Nem lett hat,

mert az nem hat.

Lehetne egy hét is,

de annyi időnk már nincs is.”

A semmiből hirtelen megfogant pár sor, nem több, mint egy semmi, de kevesebb, mint A VALAMI.

Hogy lehetne mégis csak valami? Program gyanánt elegendő, ajánlásunk ideillő. Ha csináljuk a semmit, akkor abból nem lehet baj, mert nesze semmi fogd meg jól… A gondolatot nyitva hagynánk. Reméljük a semmi magját elültettük és talán kicsírázik belőle valami. A programajánló mégis formát öltött így már nem semmi, így már valami. Ez a cikk nem létezne, ha igazán lenne ötletünk benne, mondjuk: Edit.

Hökkentőség