[ 2018.03.22 ]

Manapság elenyésző azon családok száma, akik megengedhetik maguknak, hogy saját zsebből finanszírozzák gyermekeik tanulmányait. A diákmunka leveheti a szülők válláról az anyagi terhet, emellett tapasztalatszerzést is nyújthat a jövőre nézve.

A diákmunka keretein belül tevékenykedő fiataloknak, nem muszáj teljes munkaidőben dolgozniuk. Egyetem mellett egy aktív hallgató ezt nehezen tudná teljesíteni. A diákszövetkezetek ezért kínálnak rugalmas időbeosztású lehetőségeket. Adminisztratív, eladói, hostess, informatikai, fizikai, vendéglátói, illetve számtalan választás várja a dolgozni vágyó ifjúkat. Vannak, akik olyan szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy rálelnek arra a helyre, ahol szívesen maradnának hosszú távon is. Amellett, hogy betekintést nyernek a munka világába, szakmai tapasztalatot szereznek, ráadásul az önéletrajzba is jól mutat. Lássuk be, friss diplomásként nem könnyű elhelyezkedni a nagybetűs életben.

Nem egyszerű összeegyeztetni a munkát az egyetemmel. Mindennek ára van. Akad, olyan fiatal, aki csak a zsebpénz eredményeképpen dolgozik, de a nagy többségnek finanszíroznia kell a mindennapjait. Azt mondják, az egyetemi évek alatt kell sort keríteni a szórakozásra, viszont a sok kötelezettség mellett ez nem könnyű. Az én véleményem szerint, meg lehet oldani, hiszen minden embernek szüksége van a kikapcsolódásra. Legyen az egy jó buli, edzés, akár egy könyv vagy az idő, amit a szeretteinkkel tölthetünk.

Tervezés és odafigyelés. 2 fontos szó. Munka mellett hajlamos az ember megfeledkezni az iskoláról, főleg ha olyan beosztásba kerülnek bele, amiben otthonosan érzik magukat. Nyílván, a munkahelyen is maximális teljesítményt kell nyújtani, de emellett az iskolában szintén le kell tenni valamit az asztalra. Mikor megragadunk egy célt, és úgy döntünk, neki vágunk az egyetemnek, ne adjuk fel. Vigyük véghez, amit elterveztünk. A munka ne menjen a tanulás rovására.

A tanulmányokkal össze lehet egyeztetni? Elegendő pénzt lehet vele keresni? Megéri a fáradtságot egy kihívásokkal teli diákmunka? Ezt mindenki döntse el saját maga. Ezzel kapcsolatban mesélt nekem egy kedves ismerősöm Richárd, aki ma már a 25. életévét tapossa és megtapasztalta a diákmunka jó, illetve árnyoldalát is.

 Cs. F.: Hogyan sikerült összeegyeztetni a tanulmányaiddal?

- Mint a legtöbb a fiatal, én is azért kezdtem el dolgozni, hogy tudjam saját erőből fedezni a költségeimet. Az egyetem első felében, ezt könnyű volt megtenni, ugyanis kevés órám volt. Később ez nehezebb feladatnak bizonyult, mivel heti több hosszú napot töltöttem az iskolában. Megterhelő volt. Az iskola szellemileg, a munka fizikailag fárasztott le. Nem volt semmire energiám. Végül szakítottam a diákmunkával egy rövid időre és elmélyedtem a tanulmányaimban. Ezekután úgy döntöttem, megpróbálok olyan foglalkozást keresni, amiben kamatoztathatom az iskolában tanultakat, és későbbiekben a hasznomra válhat.

Cs. F.: Megérte a fáradtságot?

- Igen, mert mindegyik munkahelyemen új embereket ismerhettem meg, tanulhattam tőlük. Végül sikerült olyan helyet találnom, amelyben felhasználhattam a tanultakat. Kevesebb erőbefektetést igényelt, mert, amit az egyik helyen elsajátítottam azt a másikon fel tudtam használni. Később könnyebb volt munkát találnom.

Cs. F.: Elegendő pénzt tudtál vele keresni?

- Hétköznaponként az iskola és a munka miatt, alig vártam, hogy végre hazaérjek és pihenjek. Nem volt időm pénzt költeni. Viccet félre téve, természetesen nem kerestem sokat, de arra elegendő volt, hogy kifizessem belőle az albérletet és, hogy ne kenyéren meg vízen keljen élnem.

Cs. F.: Nem bántad meg, hogy nem jutott idő a szórakozásra?

- A hétvégéim szabadak voltak. Akkor éltem a lehetőséggel és kikapcsolódtam. Hétköznapokon a szorgalmi időszakban is tudtam rá alkalmat keríteni.

 

Csipes Fanni