[ 2018.03.24. ]

1. Civilben tanár, a kulturális iroda vezetője, búvároktató, búvárfilmes szakember. Ennyire sokoldalú személynek tartja magát, aki szereti, ha mindig történik körülötte valami?

Így van! Sőt ezek mellet még nagyon sokáig zenéléssel is aktívan foglalkoztam. Szerintem ez embertípus kérdése. Valaki vagy ilyen típus, vagy nem. Ez teljesen magunkkal hozott dolog, hogy ki az, aki lassúbb, nyugodtabb életet él, és ki az, aki keresi a lehetőségeket és az utakat, és késztetést érez, hogy sok mindent kipróbáljon. Szerintem ez egy alap emberi tulajdonság kellene, hogy legyen. Úgy vélem, minden egyes dologgal, amit kipróbálok, vagy utána nézek, több leszek, és ezek energiát adnak. Talán, ha a kapacitásom engedné, még ennyinél sem állnék meg.

2. Hogyan jött képbe az életében a búvárkodás?

A természet szeretete mindig is bennem volt. Gyerekként a szüleimmel rengeteget jártam a Balatonra. Ott nagyon sokat horgásztam, és pontosan az előbbiekben említett kíváncsi természetem miatt, elkezdtem érdeklődni - Mégis hol élnek ezek a halak? Én ezt látni akarom! -. Magyarországon nem igazán volt lehetőség akkoriban búvárkodásra, ezért sokáig csak álom maradt. Évekig keresgéltem a lehetőséget. Aztán egyszer találtam egy oktatót, akinél elvégeztem a tanfolyamot. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mint egy jogosítvány megszerzését. Bár én nem szerettem volna oktatással foglalkozni, mert tökéletesen kielégítette az igényeimet, hogy én „ csak” búvárkodom. Aztán egyre több embernél felmerült az igény, hogy tanítsam neki a búvárkodást, mivel akkortájt nem sok oktató volt a környéken. Akiket tanítottam, legtöbbször elégedetten köszönték meg, a segítséget. Így jött az ötlet, hogy hivatalosan is oktassam az embereket búvárkodni. Ezek után úgy alakult, hogy már 18 éve oktatom a búvárkodást. Tehát elmondhatom, hogy hobbi, mert szeretem csinálni, de az oktatás miatt már munka is egyben.

3. A filmkészítés utáni érdeklődés a búvárkodással egy időben kezdődött, vagy két külön út, ami idővel összefonódott?

Abszolút nem. Nekem minden ilyen indíttatásom, egy meghatározó életpillanatból adódott, amikor eldöntöttem, hogy én szeretnék az adott dologgal komolyabban foglalkozni. Ezután beleálltam és csináltam. Én hiszek abban, hogy vannak az embernek sorsszerű útjai, és ha felismeri, és el mer indulni ezeken az utakon, akkor az működik. Ha valami pedig erőltetetten megy, akkor azt ott kell hagyni és továbblépni, mert az nem a mi utunk.

Miután elkezdtem foglalkozni a búvárkodással, számomra ismeretlen, elementáris élményeknek lettem tanúja, amelyek után késztetést éreztem ezeket átadni azoknak, akik nincsenek ott a víz alatt, és lehetőségük megélni az adott szituációt. Innen jött az ötlet, hogy filmre kellene venni, amit látunk. Viszont ez egy nagyon összetett dolog. A képi világon kívül, megfelelő szöveget, illetve zenét kell illeszteni a filmbe, hogy az érzéseket, amelyeket megélünk, át tudjuk adni. Zenész mivoltomból a zenét is én írom az anyagba, a szöveget pedig általában a nejem ötletei alapján készítjük el, aki szintén búvár. Ez nálunk egy egészséges, bár néha parázs vitafolyamat, amelynek végére kialakul valami kerek, egész, ami mindkettőnknek tetszik.

Nemcsak szimplán a filmeken keresztül próbáljuk átadni az élményt, hanem sokszor járunk, főleg gyerekekhez, iskolákba, tengerbiológiai előadásokat tartani.

4. Hogyan lehet valakiből búvároktató?

Két fajta variáció van. Valaki vagy szeretne búvároktató lenni, vagy ahogyan az én esetemben történt, úgy alakult, hogy az lettem. Már több mint 300 búvárt oktattunk le, de arra mindig kényesen figyelünk a nejemmel, hogy ne menjen a víz iránt érzett szerelem rovására ez a tevékenység, ne legyen belőle az a klasszikus értelemben vett munka, mert akkor már értelmét veszti a dolog. Emiatt nem is hirdetjük különös mértékben magunkat, mert nem akarjuk túlzásba vinni a dolgot. 

5. Többször említette a feleségét. A kapcsolatuk is a búvárkodásnak köszönhető?

Abszolút. Szinte egy időben végeztünk, mint búvárok, aztán sokáig nem találkoztunk. Ezután egy, még az óta is létező szegedi búvárklubban találkoztunk újra, és így kialakult a dolog. Úgy gondolom, ez nagyon fontos, hogy legyen közös pont egy kapcsolatban. Rendkívül meg tudja erősíteni a viszonyt, ha a férfi és a nő azonos hobbival rendelkezik. Mindig is azt éreztem, ha az embernek van egy normálisan működő családja, akkor a közös élményeket jobban át tudja élni, míg egyedül, egyfajta hiányérzet alakul ki, mert nem tudja megosztani a szeretteivel a történéseket.

6. Mekkora volt a legnagyobb mélység ahová valaha merült?

A legmélyebb pont 56 m mély volt, ahová én merültem. Ekkor még nem szabályozták a merülés mélységét. Voltak, akik bevállaltak nagyobb mélységeket, de az orvosi vizsgálatok idővel igazolták, hogy ez már egészségre káros hatású lehet. Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a későbbi biztonsági és egészségügyi szempontokat figyelembe véve, a szabályzatban szintén 56 m-t engedélyeztek. Vannak olyan helyek, ahol csak 30 m az engedélyezett mélység, a biztonság garantálása érdekében. Egyébként értelme sem lenne mélyebbre menni, mert 0 és 15 m között még fény is viszonylag sok van, és rengeteg élőlényt találni. Ennél mélyebben vannak különlegesebb dolgok, amikért egy-egy film érdekében érdemes lehet lemenni. Például legutóbb 10 napig Szudánban cápát voltunk filmezni, nyílt vízen, ekkor minden merülésünk 40 m alatti volt. 

7. Mi volt a legemlékezetesebb, legextrémebb történés, merülés közben? 
 
Sok különleges helyzetben megfordul az ember, ha búvárkodással foglalkozik. Ezek nem a klasszikus értelemben vett veszélyhelyzetek. Például egyszer egy extrém túra alkalmával, egy felfedezetlen területen merültünk Ausztrália környékén. Egyedül merültünk, ami egyébként tilos lenne. Legalább párban szabad csak víz alá menni, de úgy gondoltuk, hogy így nem zavarjuk egymás munkáját. Filmes, fotós, mindenki egymaga, a vad óceánban, az iszonyatos áramlások közepette. Ilyenkor gyakorlatilag az ember a sorsra bízza magát, aztán majd történik valami, a nem mindennapi körülmények között.

Kinéztünk egy szigetet, eldöntöttük, hogy ott merülünk. Miután megtörténtek az előkészületek a merüléshez és víz alá mentem, megláttam, hogy a százával-ezrével tengeri kígyók hemzsegtek a területen. Tudni kell, hogy a tengeri kígyók nagyon veszélyesek tudnak lenni. Alig hittem a szememnek, majd természetesen egyből kamerát ragadtam, és filmezni kezdtem. A tengeri kígyók a korallok kis nyílásaiban táplálkoznak. Igen ám, de a búvármellényem és a csizmám réseit is megtalálták maguknak, ahová szintén beférkőztek. Az ember ilyenkor teljesen ösztönösen cselekszik. Elkezdtem kihúzgálni őket, eközben természetesen arra is figyeltem, hogy a felvételek minél szebben sikerüljenek. Utólag gondol csak bele az ember, hogy valóban jól cselekedett-e, de szerencsére nem történt baj.

8. Hová fordulhat Szegeden, aki meg szeretne tanulni merülni? 

Szegeden működik egy egyesületünk, a BREKI. (Búvárfilmes Rekreatív Egyesület Kutatócsoport és Iskola) Ennek keretében foglalkozunk búvároktatással. Fontos megjegyezni, hogy aki búvárkodásra adja a fejét, az ezt valóban komolyan is kell, hogy gondolja, ne csak egy fellángolás legyen, mert az túl sok anyagi és időbeni áldozattal fog járni. Bár nem egy kimondottan drága sport a búvárkodás, mert a felszerelést az elején nem kell megvenni.

Van egy elméleti és egy gyakorlati része az oktatásnak. Az elmélet uszodában zajlik, a gyakorlat pedig legtöbbször az Adrián. (http://www.breki.hu)

9. Végezetül, filmes szempontból mik a jövőre néző tervek? Illetve a bakancslistán milyen célok szerepelnek, ahol esetleg szívesen merülne?  

A következő filmünk, már szinte biztos, hogy Vad Indonézia címmel fog megjelenni. Valóban elég vad körülmények között készült, modern, 4K felbontású, és elég nagy lélegzetvételű, izgalmas anyag lesz. Ezen kívül szervezés alatt van egy extrém malajziai túra egy természetvédelmi területen, ahová most készülünk.

Természetesen célok mindig vannak. Életem nagy vágya eljutni Kanadába. Már el is kezdtem beszerezni az engedélyeket, hogy hosszúszárnyú bálnákkal merülhessünk. Követelmény volt többek között, hogy filmes díjakkal kell rendelkeznünk. Remélem, hogy összejön és sikerül megvalósítani, és egy nagyon szép anyagot készíteni ott is.



 

Kovács Szabolcs, 2018. március 22.